Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

A háború előtti és a jelenkori teológia főirányai

ken és sokan érezték a keresztyénség csődjének a megviilanását. Ekkor szólalt meg nagy erővel Kierkegaard egzisztenciális gondolkodása, mely nem az elméleti síkban, hanem a valóságos életben végbemenő döntés elé állítja az embert. Ugyancsak igen nagy benyomást keltett Kierkegaard személyes életpéldája, melyben felelevenedett valami az őskeresztyének életformájából. Hatásának erejét még inkább növelte Kierkegaard gondolkodásának dialektikus jellege, vagyis az, hogy Kierkegaard gondolatait és felismeréseit paradox ellentétekben fejezi ki. Kierkegaardnál ez a paradox dialektika összefügg avval a teológiai felismeréssel, hogy amint az újszövetségi Krisztus szolgai formát vévén fel megüresítette magát és az alacsony, megvetett Jézus képében állította az embert egzisztenciális döntés elé, úgy Isten ma is elrejtve nyilatkoztatja ki magát. Isten dicsősége, Jézus a világon „inkognito"-ban jelenik meg. Kierkegaardnak ez a felismerése a háború utáni eszmélésben nemcsak paradox dialektikája miatt vált fontossá, hanem még inkább azért, mivel döntő csapást mért a teológiában Iábrakapott hisztorizmusra, arra a gondolkodásmódra, amely keresztyén hitünk alapját a történelemből akarja igazolni. Ha Jézus inkognitóban jelent meg, akkor nyilvánvaló, hogy minden történelmi megalapozási kísérlet célt téveszt, sőt eleve sikertelenségre van kárhoztatva. Ugyancsak Kierkegaard nyitotta meg a szemeket annak a veszélynek a meglátására, amely a keresztyénséget az idealisztikus gondolkodásmóddal való szövetkezése miatt fenyegeti. Az idealizmusnak és a keresztyénségnek a viszonya először történeti viszonylatban került a háború utáni teológusnemzedék szeme elé. Lütgert Vilmos (1867—1938), berlini professzor három kötetes nagy munkában írta meg a német idealizmus vallásának a történetét, s evvel a mult század vallásosságának és teológiai gondolkodásmódjának egyik legfontosabb kiformálódását tárta fel. Ugyancsak a keresztyénségnek a különféle szellemi áramlatokkal vívott mult századbeli harcáról rajzolt rendkívül éles boncoló készségről tanúskodó képet Elért is első nagyhatású művében. Maga az a kép is, amelyet a teológiai kutatás e művekben a mult századról kapott, égetően sürgette a háború előtti teológiai gondolkozásmód felszámolását. Ez időközben meg is indult s így az idealizmus körüli harcot már az új tájékozódás szóvivői vívták. Kierkegaard hatása, azok a szempontok, amelyeket adott, ennél a harcnál különös nyomatékkal érvényesültek. Hozzá kell venni azután ehhez még azt a körülményt is, hogy Kierkegaard életének utolsó szakaszában éles harcot kezdett az egyház ellen a biblikus keresztyénség meghamisítása miatt. Kierkegaard harcának ez a fordulata most — majdnem egy század elmultával — nagy visszhangot talált, mert az elpolgáriasult és kényelmessé vált egyháziasság, mely a bibliai keresztyénség dinamikáját régen elvesztette, erősen kihívta maga ellen a kritikát. A forradalmi években ez a kritika a szocialista irányzatok áram-