Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

A háború előtti és a jelenkori teológia főirányai

48 Alapvető jelentőségű ennek a történeti tájékozódású teológiai munkának a számára az a felismerés, hogy a keresztyénség „történeti vallás". Alapja tehát nem valamiféle tan vagy filozófiai belátás, felismerés, hanem a Jézus által formált történet. Ezért döntően fontos a keresztyénség számára, hogy tisztázza: ki volt Jézus, mit akart és mit hozott? Azután meg a másik alapvető kérdés: hogyan viszonylik ahhoz, amit Jézus tanított és hozott, az, ami az őskeresztyénségben áll előttünk? Az újtestámentomi történetnek és vele együtt a kinyilatkoztatásnak az alapvető jellegét az idealizmus hatása alatt dolgozó teológiai gondolkodás nem ismerte fel. Jézus igéje észrevétlenül átváltódott keze közt eszmék és önmagukban érvényes igazságok rendszerévé és amikor a keresztyénség történeti karakterét kutatta, akkor önkéntelenül is az eszmét kereste, melyet a keresztyénség a történelemben képvisel és kifejez. Ezzel pedig lehetetlenné vált számára, hogy az Üjtestámentom által tanúsított történelem egyszeri jellegét, sajátos karakterét felismerje, és a kinyilatkoztatásnak minden tantól, filozófiai rendszertől gyökeresen elütő különleges sajátosságát meglássa és érvényesítse. A keresztyénség mint „vallás". Ezzel függ össze az idealisztikus gondolkodáson felépülő teológiának a másik alapvető sajátossága. Ennek a teológiának a kiindulópontja nem az újszövetségi történet, a Jézus Krisztusban lett kinyilatkoztatás, hanem a vallás. Schleiermacher első nagy feltűnést keltő írása a „Reden über die Religion an die Gebildeten unter Ihren Verächtern". Dogmatikájában a kegyesség meghatározásából indul ki s azt „az érzület vagy a közvetlen tudat meghatározottságának" mondja. A vallás „a feltétlen függés érzése". Ez más szóval azt jelenti: az elsődleges adottság, a primér valóság a vallás és „a" vallásnak egyik esete, konkrét megvalósulása a sok között a keresztyénség. Az a szemléleti mód, mely a keresztyénséget a vallások sorába iktatja, természetesen nem Schleiermachertól származik, azonban alapvetően fontos annak a megfigyelése, ahogyan Schleiermacher ezt a szemléletmódot alkalmazta. A 19. század teológiája is fenntartotta azt a tételt, hogy a keresztyénség a tökéletes, az „abszolút" vallás. Ez most azt jelenti, hogy benne a vallásnak az „eszméje" mintegy kiteljesedik, — bár a Hegel által befolyásolt idealisztikus gondolkodás számára alapvető tétel az, hogy az eszme történeti alakulatokban sohasem valósul meg tökéletesen. Fontosabb azonban ennél annak a meglátása, hogy a keresztyén hit mint „vallás" első sorban a történeti és lelki élet adottsága. Ez nem zárja ugyan ki azt, hogy „égi eredete" van, azaz, hogy isteni kinyilatkoztatáson alapul. De a teológiai kutatás és gondolkodás tárgyává természetszerűleg a keresztyén vallás mint történeti és pszichikai valóság, mint kegyes érzület („frommes Gefühl", Schleiermacher) lesz, hiszen e kettős