Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

A háború előtti és a jelenkori teológia főirányai

45 Azonban akármilyen megtévesztően igaznak lássék is ez a szemléletmód, az mégis gyökeresen téves. Lehet, hogy azok, akikhez a teológiai munka hullámverésének csak a legszélső habjai jutnak el, akik tehát nem gondolkodnak önállóan, hanem egyszerűen csatlósai és kontárai a mozgalmaknak, ha idősebbek, szükségszerűen megrekednek a háború előtti gondolkodásnál és ha fiatalabbak, akkor több kevesebb ügyességgel fújják a számukra korszerű sípokat. Náluk a háború előtti és a háború utáni teológiai munka különbözősége valóban nemzedékkérdéssé degradálódik. De a valóságot, a lényeget ez nem érinti. Ha a helyzetet helyesen akarjuk felismerni, akkor meg kell látnunk, hogy a háború után a teológiai munkában, a teológiai munka irányában és alaptermészetében olyan gyökeres törés állott be„ amilyen csak nagy korszakfordulók alkalmával szokott bekövetkezni. I. A „modern" teológia. A felvilágosodás jelentősége. 1. A háború előtti teológia munkáját nem lehet abból az összefüggésből kiszakítani, amelyben az létrejött és nem lehet csak az utolsó nemzedék alapján jellemezni. Egészen hamis képet nyernénk ily módon. Azt a nagy összefüggést kell meglátnunk, melynek a háború előtti teológia csak végső kifejlete, utolsó láncszeme volt. Ebbe a nagy összefüggésbe pedig nemcsak a 19. század teológiai munkája, annak irányzatai és iskolái tartoznak bele, hanem a 18. század racionalizmusa is. Akkor a felvilágosodás mindent magával ragadó áramlata feloldotta és szétmállasztotta azt, amit eladdig teológiának neveztek, és megalapozta a modern értelemben vett teológiai tudományt. Akármelyiket vegyük is a teológiai tudományszakok közül, ha azoknak a történetét vizsgáljuk, mindenütt azt találjuk, hogy azok „modern" értelemben a 18. század folyamán alapozódtak meg s a 19. században épültek ki. Különös nyomatékkal áll ez azonban a bibliai tudományokra, nevezetesen az írásmagyarázatra, a Biblia kritikai kérdéseire, a bibliai segédtudományokra, valamint azután az egyháztörténetre. Addig is volt természetesen bibliai tudomány, addig is foglalkoztak az írás értelmezésével, addig is számon tartották a Biblia egyes iratainak a keletkezésére vonatkozó hagyományt, a nyelvi ismereteket, a bibliai régiségtan és földrajz körébe tartozó dolgokat, — de minden teológiai tankönyv azt mondja: mindez többé-kevésbbé kritikátlan hagyomány volt, s a 18. század óta kezdik a teológusok egyre fokozódó mértékben tudományos kritika tárgyává tenni a Szentírást. Addig is volt egyháztörténet és addig sem volt az teljesen kritikamentes hagyomány, krónika. Azonban modern,