Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
A háború előtti és a jelenkori teológia főirányai
A háború előtti és a jelenkori teoiógia főirányai. Amikor a háború előtti és a jelenkori teológiai tudományosságot vizsgáljuk, eleve abból a feltevésből indulunk ki, hogy a kettő közt nemcsak különbség, hanem sok tekintetben egyenesen ellentétig fokozódó feszültség van. Az a változás tehát, amely a háború után a teológiai tudományosságban, a kutatásban, a munkairányban és az alapszempontok alkalmazásában végbement, több, mint két nemzedék különbsége vagy az idősebb és a fiatalabb nemzedék feszültsége, több, mint nemzedékkérdés. Mindannyian tudjuk, hogy éppen manapság, milyen élesen jelentkezik a nemzedékkérdés az életnek minden területén. Könnyen lehetne tehát azt gondolni, hogy a teológiai munka szemmel látható változásaiban is a nemzedékkérdés nyilatkozik meg. Ez a feltevés annál valószínűbbnek látszhatnék, mivel egyfelől azt, amit háború előtti teológiai gondolkodásnak nevezünk, ma általában az idősebb teológus- és lelkész-nemzedék képviseli és a háború utáni változást elsősorban a fiatalabb nemzedék tette a maga sokszor szenvedélyes egyoldalúsággal képviselt meggyőződésévé. De másfelől ezt a benyomást keltheti egy látszólag az előbbivel ellentétes szempont is. Aki mélyebbre igyekszik tekinteni a legutolsó két emberöltő teológiai munkájában, az nemcsak az ellentétet látja meg, hanem a kétségtelenül felismerhető törés mellett igen sok folyamatosságot, fokozatos fejlődést, az idősebb nemzedék munkájában csiraszerűen meglévő adottságoknak a hirtelen kibontakozását is felfedezheti. Ez annyira megy, hogy az, ami első pillanatban törésnek látszjk a teológiai munka folyamatosságában, a gondosabban figyelő szem számára mégis csak igen sok kapcsolatot mutat az előző nemzedék munkájával, sőt a nélkül létre sem jöhetett volna. Mindezek a szempontok igazolni látszanak azt a feltevést, hogy a háború előtti és a háború utáni teológiai munka különbözősége tulajdonképpen csak a nemzedékkérdés egy sajátságos vetülete. Nem ellentét, hanem fejlődés, nem új alapokra helyezkedés, hanem a régebbi nemzedékben adott elemeknek merész és néha talán radikális továbbvitele, s a különbséget csak az mutatja olyan erősnek, hogy a fiatal nemzedék nem éppen tapintatos formában és az idősebb nemzedék iránt meglehetősen hálátlan önhittséggel kelti az újdonságnak a látszatát.
