Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Evangélikusság és nemzeti megújhodás

41 hamarosan észrevehetik, hogy törvényekkel ugyan háttérbe lehet szorítani a zsidók „közéleti szereplését", de nem lehet kiküszöbölni azt a mételyt, amelyet a zsidó szellemiség jelent. Nem nyertünk semmit avval, ha a zsidó nagyvállalkozó helyett egy úgynevezett „keresztyén" nagyvállalkozó a vállalatot a régi szellemben vezeti tovább, ha ugyanúgy nem lát maga előtt semmi más célt, mint csak a meggazdagodást, az egyéni hatalmat s jólétet. Avval sem nyerünk semmit, ha pl. színházban vagy filmeken nem adják elő zsidó szerzők ledér darabjait, de helyette úgynevezett „keresztyén" szerzők nem kevésbbé ledér darabjai kerülnek a színpadra és filmre. Ezek csak apró és kiragadott példák. De mutatják, hogy mire van szükség és mi a mi feladatunk a nemzeti megújulásban. Lélekben megújult evangélikusok. Milyen felmérhetetlenül nagy dolog volna a nemzet életében, ha az a félmillió evangélikus, aki ebben az országban él, valóban evangéliumi keresztyén ember volna s ha belőle a lelki megújulásnak, a lelki egészségnek és újjáépítésnek az áldozatos munkája indulna ki! Mit jelentene a nemzet szempontjából, ha az evangélikusok mindenütt, ahol ebben az országban vannak és akármilyen foglalkozást űznek is, ezt a lélekben megújhodott életformát mutatnák! Ha evangélikus földműveseink avval mutatnának példát, hogy munkájuk minden gyümölcsét a mostani, mindannyiunktól lemondást követelő időkben teljesen a nemzet szolgálatába állítanák! Ha evangélikus iparosok és kereskedők kitűnnének mindenfelé szorgalmukkal és megbízhatóságukkal, de még sokkal inkább avval, hogy nem a minden áron való nyerészkedés és haszonszerzés, az egyéni meggazdagodás lebegne célként szemük előtt, hanem ha munkájukat teljesen a köznek a szolgálatába állítanák, ha üzemeik szociális tekintetben mindenütt példaadók volnának s ha összeforrna bennük munkaadó és munkás egy megújult nagy családdá! Mi volna akkor, ha az evangélikus értelmiség, — élén papokkal, tanítókkal, tanárokkal — mind derék tisztviselő volna, értene hivatásához és annak feladatait minden tekintetben kifogástalanul látná el, sőt egyéni és családi életében is példaként ragyogna a többiek előtt! Folytatni lehetne a felsorolást orvosokon és ügyvédeken, mérnökökön és vállalkozókon keresztül mindenféle rendű és rangú evangélikusokig. Micsoda élet indulhatna ki az evangélikusságból ! Mi a való helyzet? Állítsuk szembe ezzel a lehetőséggel, vágyálmunkkal a valóságot? Szóljunk a hitükben tántorgó evangélikusokról, azokról, akik hátat fordítanak egyházunknak, vagy reverzálist adnak a kárára? Szóljunk színmagyar evangélikus gyülekezetekről, melyek egy félszázad óta nem gyarapodtak, hanem inkább apadtak, mivel pusztítják és sorvasztják őket a meg nem született