Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Evangélikusság és nemzeti megújhodás

40 arról, hogy ahhoz a Krisztus Lelke által megújult emberekre van szükség. De nem ennek a hirdetése a legfontosabb. Vagy talán helyesebb, ha azt mondom: ennek a hirdetése magában véve üres beszéd és semmit sem ér, ha nincs mögötte a keresztyén életünk bizonyságtevése. Ε nélkül minden szavunk frázissá lesz s azt épp úgy nem fogadják el értéknek, mint az aranyfedezet nélküli papírbankót. Nekünk, evangélikus magyaroknak ma az a feladatunk, hogy keresztyén életünkkel alapsejtjei legyünk népünk, nemze­tünk belső, lelki megújulásának. Ez a feladat megfelel kisebbségi helyzetünknek, sőt belőle folyik. Nem igényelhetjük, hogy mi legyünk vagy közülünk kerüljenek ki a nemzeti megújulás vezetői. Azonban nem kevésbbé nagy és jelentős nemzetszolgá­latot végzünk akkor, ha keresztyén életünkkel és példaadásunk­kal a nemzeti megújulás alapsejtjeivé leszünk. Evangélikus „kultúrfölény" és megújulás. Sokszor hivatkozunk büszkén arra, hogy az evangélikus lakosságban van a legkevesebb analfabéta és a legtöbb a fő­iskolát végzett, magas műveltségű egyén, valamint hogy a mi sorainkból kerülnek ki a legkevesebben olyanok, akiket a bíró­ságok elítélnek. Valóban, jogunk van arra, hogy ezt a magunk körében, de meg mások előtt is emlegessük. Jogunk van hozzá még mindig, bár az utolsó két évtizedben a különbség az evan­gélikusok és a többi felekezetek közt erősen megcsappant. Jogunk van erre hivatkozni, mivel ezek az adatok szembeszökően mutatják, milyen nagy és gondos nemzeti kultúrmunkát végzett evangélikus egyházunk nemzedékeken keresztül s milyen hat­hatós erkölcsi nevelésben részesítette tagjait hosszú évszázado­kon keresztül. Ma is ennek az egyházunk által végzett munká­nak a gyümölcseit aratjuk le és sokszor azokból élünk. Nemze­tünknek azonban nemcsak kultúrmunkára és erkölcsi nevelésre van ma szüksége. Kétségtelenül szüksége van kultúrmunkára is és erkölcsi nevelésre is. Azért nagyon fontos, hogy egyházunk­ban, de meg egész nemzetünkben is fokozott erővel folyjon tovább a kulturális-nevelő munka. Azonban ennél ma sokkal többre van szükségünk. Szükségünk van valóságos keresztyé­nekre, olyanokra, akik keresztyénségükkel a hétköznapi, a szürke életben mutatnak példát, lesznek a nemzeti élet góc­pontjaivá. Olyanokra van szükség, akikből ragyogó fénnyel sugárzik a keresztyén léleknek az egész életet megszentelő ereje és mindent megújító hatalma. Igen sokszor halljuk, hogy milyen veszedelmet jelent a zsidóság nemcsak a gazdasági életben, hanem szellemi és erkölcsi téren is. Valóban, így is van: aki egy kissé beletekint köz­életünkbe és keresi az erkölcsi métely, a szellemi züllés csiráit, könnyen megtalálja igen fontos kiinduló pontokon a zsidókat. Akik egy kissé jobban beletekintenek a dolgok mélyére, azok

Next

/
Thumbnails
Contents