Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Evangélikusság és nemzeti megújhodás

39 tapasztalhatjuk, hogy aki kénytelen áldozatot hozni és lemondani másnak a javára, talán ránevelődik ugyan erre, de kárpótolja magát pl. hatalomvággyal vagy hiúságának istápolásával vagy valamiféle más úton-módon. Előre sohasem lehet megmondani, hol tör elő az ó-ember önzése. Magunkat soha sem ismerjük ki eléggé. Mert amíg emberek vagyunk, mindig maradunk azok, akik voltunk, t. i. a saját hasznunkat kereső, önző, bűnös emberek. Megújulás Krisztus által. Csak egy hatalom van, amely meg tud szabadítani minket ebből a végzetes helyzetből. Krisztus az, aki megújítja életünket. Aki Krisztus hatalmába került, annál valóra válik az, amit az apostol mond: „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak, íme, újjá lett minden." (II. Kor. 5, 17.) Akinek Krisztus újítja meg az életét, annak van ereje ahhoz, hogy mindent odaáldozva szolgáljon. Krisztus segít Szentleikével, hogy legyőzzük az ősi természetünkhöz tartozó indulatokat és ösztönöket. Krisztus által van erőnk ahhoz, hogy ne keressük mindig csak saját magunkat, hanem megszabaduljunk az önzéstől, attól, ami megront minden közösséget és lehetetlenné teszi az igazi, a felebarát és testvér javára végzett szolgálatot. Krisztus nemcsak olyankor ad erőt, amikor a világ szeme láttára kel! valami hősi cselekedetet véghezvinni. Ilyenkor a természetes ember is le tudja küzdeni belső ellenállását és csak azért is megteszi, amihez különben semmi kedve sincs. Krisztus erőt ad a hétköznap, a világtól észre sem vett szürke élet egyformaságában a szeretetnek a gyakorlására, úgyhogy le tudunk mondani a saját javunkról és valóban tudunk segíteni másokon. A milliók szürke hétköznapjából tevődik össze egy-egy nemzet élete, belőle sarjad ki a nemzet csodálatos nagy ünnepe. A szürke milliók önfeláldozása, egyet akaró lemondása nélkül hiába van valamely népnek Isten adta nagy vezére, hiába vannak csodálatos egyszeri alkalmak. A legjobb hadvezér sem nyerhet csatát, ha hadseregében mindenki, az utolsó közlegényig nem teszi meg hűségesen és pontosan a maga dolgát. így van ez minden közösségi életben. így volt ez mindig. De erről megfeledkeztünk. Megfeledkeztünk mi keresztyének is. Nekünk is fontosabb lett a magunk élete, vagy talán a felekezeti érdekünk, vagy valamiféle egyéni szín kiművelése, mint a Krisztusban élő keresztyénség, mint a hétköznapban megmutatkozó valóságos keresztyén élet. Ezért erőtelenedett meg a keresztyénség, ezért vesztette el hitelét sokak szemében, ezért gondolják ma sokan, hogy a keresztyénségtől független, új, hősi világnézettel kell új közösséget teremteni, keresztyénség nélkül a nemzet életét megújítani. Nekünk evangélikusoknak ezt világosan meg kell látnunk. Ahol alkalmunk és módunk van rá, hirdetnünk is kell, hogy a nemzeti megújulás előbb-utóbb csődbe jut, ha megfeledkezik