Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Evangélikusság és nemzeti megújhodás

37 jéért és népéért, ahhoz megint csak belső, lelki megújulásra vaa szüksége, ahhoz új életerőt, új életkedvet kell nyernie, ahhoz valami egészen más lelki összefogásra van szüksége, mint amilyet eddig láttunk. A nemzeti megújulásnak lelki megújulássá kell lennie, vagy helyesebben a nemzeti megújulásnak lelki megújulásból kell fakadnia, hogy valóban győzelmes, jövőt biztosító megújhodássá legyen. A nemzeti megújulás alapja. Honnan jöjjön, honnét táplálkozzék ez a nemzeti megújulás? Előttünk vannak a szociális gondolkodás által megifjodott és hihetetlen dinamikájú nacionalizmusoknak a példái. Talán idegenből másoljuk le a mintát? Vannak, akik így gondolkodnak s többnyire alig különböznek a másolóknak és a külföldieskedő utánzóknak a nem éppen rokonszenves fajtájától. Nem lehet külföldi, idegen népekhez szabott, idegen lelkiséget kifejező mozgalmakat lemásolni és kár nélkül magyar talajba átültetni. Még az idegenből hozott tulipánnak, a kukoricának és az akácfának is a mi éghajlatunkhoz kellett alkalmazkodnia s a magyar föld zsírján magyarrá lennie, hogy itt meg tudjon élni! Mennyivel inkább van ez így a nemzeti lelket formáló mozgalmakkal! Nekünk a saját erőnkből, a saját lelkünk szerint kell magyaroknak lennünk! A magyar léleknek a saját lelkülete szerint kell megújulnia, hogy új, életerős és magyar legyen! Csak ha igazán magyarok vagyunk, illeszkedhetünk bele egy új Európába a nélkül, hogy magunkat veszítenők el. Csak akkor tárulhat ki a lelkünk mindannak a számára, ami más népeknél jó és helyes. Csak akkor tudunk megint nyitott füllel hallgatni új áramlatokra és eszmékre a nélkül, hogy azok métellyé válnának a számunkra. Akkor meglátjuk, hogy van idegenből vett kölcsönzés a megszokott régihez való ragaszkodásban is. Ezt pedig nemcsak joggal vethetjük le, hanem le is kel! vetnünk, hogy ismét rátaláljunk önmagunkra, igaz magyarságunkra. Mert magyarnak lenni soha sem jelentheti a patópálos tétlenséget, a ráérő nemtörődést, nem jelentheti még a csakazértist sem, hanem jelentenie kell magyar életet, magyar dolgozni akarást és munkát, magyar fejlődést és előbbrehaladást. Az evangélikusok feladata. Mi nekünk evangélikusoknak, evangélikus magyaroknak a feladatunk a nemzeti megújulásban? Mit vár, mit várhat tőlünk a magyarság és mit kell várnia? Ha erre a kérdésre akarunk feleletet adni, akkor egy dologgal tisztában kell lennünk. Azzal, hogy kisebbség vagyunk. Ez a feladatunkat nem könnyíti, sokszor egyenesen nehezíti. Aki kisebbségben van, annak eleve számolnia kell avval, hogy akaratát nem mindig viheti keresztül és hogy helyes meglátásai, célkitűzései is hajótörést szenvedhetnek azért, mivel a kisebbség-