Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Evangélikusság és nemzeti megújhodás

36 készülnünk, hogy az új rendbe bele tudjunk illeszkedni. Ami ma történik a magyar életben, mind ezt a beilleszkedést igyekszik előkészíteni. Alig hallunk olyan megnyilatkozást, amely valamiféle formában ne követelné a reformokat. Ma kormányprogramra a reformok megvalósítása, a magyar életnek az új megszervezése. Nemzeti megújhodást követelnek legjobbjaink és nemzeti megújhodásért harcolnak azok, akik a magyarság jobb jövendőjéért küzdenek. De egyre jobban kitűnik: a legjobban megalkotott reformok, a legkiválóbban megszerkesztett és keresztülvitt törvények sem érik el a megkívánt eredményt akkor, ha a nemzeti lélek meg nem újul. Eredménytelen a legkorszerűbb küzdelem pl. az egyke ellen, céljukat tévesztik a legdrákóibb törvények és hatástalanná lesz a legátfogóbb családvédelem is, ha a nemzeti léleknek nincs bátorsága és élniakarása, ha a jövendő kilátástalan előtte s ezért a szülők inkább a saját kényelmüket, mint a több gyermekért hozandó áldozatot és a felelősséget vállalják. Hiába kifogásoljuk a mai társadalmi berendezkedést, az osztályokra tagolódást, egyes csoportoknak az elzárkózását, ha új, az igazi testvériséget megvalósító lelkületet nem tudunk teremteni. Nem ér semmit, ha eltörölünk minden címet és rangot, de nem találkoznak lélekben egymással mind, akik magyarok, s mindig megmarad az osztálykülönbség, míg egyesek többnek vagy előkelőbbnek érzik magukat, mások pedig sanda szemmel csak arra törekszenek, hogy „társadalmilag" kerüljenek előbbre vagy törjenek fel saját környezetük, származásuk megtagadásával is. Szemünk láttára hull ma is a magyarság. Akárhányszor hallhatunk arról, hogy teret veszít s felvásárolja az ősi birtokot az idegen fajta. Hányszor fordult elő, hogy vándorbotot vett a kezébe s ha nem is jutott el a mindent magába olvasztó nagy Amerikába, elhullott és elkallódott már a regátban és a Moldovában is, ahol pedig még mindig vannak ősi magyar telepek. De elkallódott ebben az országban, saját hazájában is! Nem „elfogult"-nak csúfolt magyar, hanem cseh pénzen dolgozó orosz tudós, Petrov, volt szentpétervári tanár állapította meg, a prágai akadémia által kiadott művében, hogy a Felvidéken a szlovák-magyar nyelvhatár az utóbbi százötven esztendőben nem a magyarság javára tolódott el magyarosítással, hanem a szlovákság javára változott meg. Aki pedig csak egy kissé is beletekintett abba a folyamatba, ahogyan a románság már a világháború előtt is előretört Erdélyben a könnyelműen eljátszott magyar földön, aki látta, hogyan került magyar föld zsidó kézre, azután meg idegenekhez, az tudja, hogy mennyi a hulló és kallódó magyarság itt ebben a hazában is. Ezt sem lehet törvényekkel megváltoztatni, bár kellenek, égetően sürgősek a jó és átgondolt törvények. Hogy a magyarság új, felfokozott életerővel, a győzelem reményében mehessen harcba saját föld-