Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

A „zsidókérdés"

32 számára ezért volt a zsidóság Pál apostoltól kezdve, aki szívesen odaáldozta volna üdvösségét népe megtéréséért, mindig súlyos megpróbáltatás és egyben halálosan komoly figyelmeztetés. A zsidóság lényének ezt az alapvető titkát csak a valóban hívő keresztyénség láthatja meg és mondhatja ki a nélkül, hogy az ítélet a saját fejére ne hulljon vissza. Mert a hitetlenné, sőt istentelenné lett „keresztyén" népeken ugyanaz az ítélet teljesedik be, mint a zsidóságon. Ha az Isten ítéletet tart „választott népe" fölött, úgy ítélet alá kerül az elvilágiasodott, hitében megerőtlenedett vagy éppen Krisztusát megtagadó, keresztyén nevet viselő nép is. Innét az a gyakorta tapasztalható jelenség, hogy a hitetlen „keresztyének" önzés, haszonlesés, nemtelen indulatok kiélése, hatalomvágy tekintetében egy cseppet sem maradnak el „a" zsidók mögött. Nincs semmiféle velünk született erő, amely a gonoszságnak a hitetlen „keresztyéniben való elhatalmasodása ellen biztosítékot adhatna: az „északi faj" feltételezett jó tulajdonságai vagy az öröklött „vér" jellemmeghatározó misztikus ereje épp oly kevéssé segít a német „újpogányokon", mint rajtunk ugyanezeknek a fogalmaknak magyar nemzeti színekbe való csomagolása. 7. A „zsidókérdés" végső értelme szerint vallásos probléma, sőt helyesebben a hit kérdése. Nem oldja meg az antiszemitizmus, mert a faj fogalmát állítva a központba, sok helyes felismerést ad ugyan, de éppen a lényeges ponton csődöt mond. De nem oldja meg az asszimiláció vagy a cionizmus sem. Az előbbinek a helytelenségét maguk a zsidók is kezdik belátni. A cionizmus számunkra legfeljebb akkor jelentene a megoldáshoz való közeledést, ha valóban tudna földi értelemben vett hazát és új életlehetőséget teremteni az egész népnek. Ettől azonban a cionizmus ma éppen olyan távol van, mint volt a világháború előtt. Az nyilvánvaló, hogy az asszimiláció lehetőségével számoló és az ennek alapján vett emancipációt létesítő törvényhozásnak a jelenlegi helyzethez mért korszerű és helyesebb belátások alapján történő revíziójára sürgős szükség van. De a felől sem lehetünk kétségben, hogy a megoldást ez sem hozza meg. Legtöbbet a megoldás tekintetében a keresztyénség és pedig a hitében erős, Krisztusáról életével bizonyságot tevő keresztyénség tehet. Az első és pedig sürgős követelmény e tekintetben az, hogv megszűnjenek a „kikeresztelkedések". Annak a zsidónak a megkeresztelésével, akinek a számára a keresztség nem több, mint lépcsőfok a társadalmi érvényesüléshez, vagy az asszimiláció külső jele, vagy éppen menekülés az antiszemitizmus elől, meggyalázzuk a keresztség szentségét és vétkezünk Isten ellen, aki ezt a bűnt nem hagyja büntetlenül az egyházon sem. Viszont nyilvánvaló, hogy a valóban megtérő zsidónak utat kell nyitni a keresztséghez, s akkor ennek a megtért zsidónak sem a faja, sem a vére nem alacsonyabbrendű, mint egyéb ke-