Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

A „zsidókérdés"

33 resztyéneké. Ezt a keresztyénség kétezer év óta vallja s ennek igazságát számos eset igazolja. A „zsidókérdés" megoldását a keresztyén népeknek első sorban saját magukon kell kezdeni azzal, hogy valóban, mind inkább keresztyénekké lesznek. A saját sorainkban levő hitetlenség és vallástalanság, a vele járó erkölcsi lazaság s nem utolsó sorban a pogányossá lett nacionalizmus eltorlaszolják a helyes megoldás útját. Rajongás volna azt mondani, hogy addig, amíg ezek a lelki előfeltételek nincsenek meg, nem lehet s nem szabad »emmit sem tenni. Sőt inkább megfontolt, józan és bölcs, de ennek ellenére gyors intézkedésekre van szükség, melyek megakasztják a helyzet további elmérgesedését. De jaj nekünk, ha ez intézkedések közben a zsidókérdésnek bennünket keresztyéneket illető végső értelméről s a benne hozzánk szóló, tőlünk megtérést követelő halálosan komoly parancsról megfeledkezünk! („Keresztyén Igazság:", 1937.) 2