Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

A „zsidókérdés"

30 magyar értelmiség világnézeti és politikai széthullását, belső elerőtlenedését és tehetetlenségét. Az antiszemita propagandában a zsidóság túltengő érvényesülését gazdasági és szellemi téren főként oly módon szokták kiaknázni, hogy a szunnyadó nemzeti és faji önzés ébresztésével irigységet keltenek a zsidóság ellen. De hangsúlyozni szokták azt a szempontot is, hogy a zsidóság sikereit és érvényesülését elsősorban erkölcsi megkötöttségektől és lelkiismereti gátlásoktól mentes életstílusának köszönheti. Közmeggyőződés, hogy gazdasági téren a zsidók nemcsak összetartásukkal és szolidaritásukkal biztosítják az előbbrejutást, hanem az által is, hogy furfanggal és ügyességgel kibújnak a törvény hatálya alól. A szellemi életben a széles tömegek alacsony ösztöneire való lelkiismeretlen spekuláció látszik elsősorban zsidó faji jellemvonásnak éppen úgy, mint ahogy a közfelfogás a zsidóknál az átlagot meghaladó ösztönéletet és annak gátlások nélküli kielégítését tételezi fel. Az erkölcsi élet terére tartozó dolgoknál a bizonyítás természetszerűleg rendkívül nehéz, sokszor szinte lehetetlen. Igen nagy a veszedelem, hogy hibás általánosításokba esünk és hogy típusnak minősítünk olyasmit is, ami valójában nem az. 6. Mindezek a mozzanatok teszik igazán égetővé azt a kérdést, hogy mi is teszi a zsidóságot tulajdonképpen a szó teljes értelmében „zsidó"-vá. Az a „faj", amely rövid néhány évtized alatt hazánk gazdasági és szellemi, valamint egész közéletében olyan befolyásra tudott szert tenni és olyan hatalmi pozíciót tudott magának biztosítani, hogy az antiszemiták nem ok nélkül beszélnek új ,,honfoglalásáról, nem mondható a szó köznapi értelmében tehetségtelennek, vagy a magyarsághoz viszonyítva alacsonyabbrendűnek. Ilyesmit csak elvakult faji gőg állíthat. A zsidóság szembeszökő ügyessége, a lehetetlenből is tőkét kovácsoló, üzletet csináló fantáziája, átlagos intelligenciájának csiszoltsága tagadhatatlan tények, melyekre éppen a zsidóság szívesen hivatkozik is. Annál fontosabb annak a megállapítása, hogy miért fordul a népek gyűlölete a zsidóság ellen, miért lesz a zsidóság gazdasági és szellemi túlsúlya elviselhetetlen teherré, miért érezzük úgy, mintha átok volna mindazon, amit a zsidóság a kezébe fog. Mult századbeli, az emancipáció eszméjét szolgáló magyar törvényeink a zsidóságot vallásfelekezetnek minősítik: ebben a meghatározásban minden hibája és fogyatékossága ellenére is jelentős igazságmozzanat van. A zsidóság számára vallása valóban létének az alapfeltétele; ha vallását elveszíti, akkor vele együtt menthetetlenül elpusztul. Vallásához való ragaszkodása óvta meg attól, hogy az évszázadok folyamán szétszóródottsága ellenére se szívódjék fel a népek tömkelegében. Azonban a helyzet jelenleg nem az, hogy a zsidóság vallását egyszerűen más vallások, pl. a keresztyénség mellé lehetne állítani, mint azzal egyenrangút. Sokszor halljuk ugyan azt, hogy a vallásos zsidó