Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

A „zsidókérdés"

27 Köztudomású, hogy a zsidóság előszeretettel helyezkedik el azokban a foglalkozási ágakban, melyek modern viszonyaink közt a legnagyobb mozgási szabadságot biztosítják és legkevésbbé követelik a helyhez kötöttséget (kereskedelem, hitelélet, szabad pályák). A városi lakosság, különösen a nagyvárosi, magában véve is gyökértelen, elvesztette közvetlen és sorsszerű kapcsolatát a földdel, az őstermeléssel. Ez fokozott mértékben áll a zsidóságra. Falun élő kis hányada is vagy kereskedő vagy szabad foglalkozást űz (orvos), vagy itt-ott mint bérlő és földbirtokos gazdálkodik. Ez magában véve sem mondható egészséges társadalmi struktúrának. Nyilván ez a körülmény is közrejátszik abban, hogy a hazai zsidóság mind terméketlenebbé lesz, születési arányszáma rendkívül kedvezőtlen. 1931—35 országos átlagban 1000 lélekre 22.9, a zsidóknál pedig 10.9 élveszületés esett. Már ez a néhány vázlatos adat is tanúsítja, hogy a zsidóság nálunk a szó tipikus értelmében vendégnép. Ezen nem változtat az a tény, hogy tagjainak egy töredéke asszimilálódik és véglegesen beleolvad a lakosságba. Ugyanezért a zsidóság nálunk nem is számíthat a népi kisebbségek közé. Hiszen kisebbségek alatt is állandóan itt élő és meggyökeresedett lakosságot értünk. A zsidóság éppen meggyökeresedni nem tud. Ezt különösen jellemzően tanúsítja vázolt társadalmi struktúrája. 3. Az antiszemitizmus szereti hangsúlyozni, hogy a zsidóság „faj". Ennek a vallás csak egyik, de nem szükségképpeni jegye. Az antiszemitizmus a zsidó vallást és vele együtt legtöbbször az Ószövetséget is támadja, de a harcban a hangsúly nem a zsidó valláson, hanem a fajon van. Az antiszemitizmus számára a zsidó akkor is zsidó marad, ha megkeresztelkedett. Az utóbbiak ellen az antiszemitizmus éppen olyan gyűlölettel fordul, mint a meg nem keresztelkedett zsidók és a „keverékfajú" „félzsidók" ellen. A fajok kutatásának egyik megindítója és ösztönzője éppen az antiszemitizmus volt s a ma divatos fajelméletek részben ugyancsak belőle táplálkoznak. Azt az antiszemitizmus is elismeri, hogy a zsidóság nem egységes faj, hiszen az évszázadok folyamán minden elzárkózottsága ellenére is rengeteg vérkeveredésen ment keresztül. A fajelméletek képviselői mégis úgy gondolják, hogy a zsidóság különféle csoportjait, így nevezetesen annak két nagy ágát, a keleti („aszkenázi") és a déli vagy spanyol („szefardikus") zsidóságot egységbe lehet foglalni, mivel lényegileg ugyanazok a fajbiológiai elemek határozzák meg mindegyiket, csak egyiknél egyik, másiknál másik elem lép előtérbe. Ez a fajbiológiai alap, a „vér" döntően befolyásolja e fajelmélet szerint a lelki habitust és az erkölcsi magatartást is. Ezért az antiszemitizmus „fajvédelmi alapon" követeli a zsidóság elkülönítését az európai népektől. „A zsidóság számunkra annyira fajidegen, hogy a vele való legcsekélyebb vérkeveredés