Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

A „zsidókérdés"

26 belőlük származó nehézségeinek a megoldását kereste, amikor a zsidókkal szemben utat engedett aljas ösztöneinek. A zsidógyűlöletnek ezek a kirobbanásai még nem tartoznak az „antiszemitizmus" körébe. Antiszemitizmusról tulajdonképpen csak azóta beszélhetünk, hogy a zsidóság az európai felvilágosodás hatása alatt nagyobb mértékben kezdett keveredni az európai népekkel. A zsidóság asszimilációja, vagyis a beolvadása a nemzsidó népekbe és az emancipáció, vagyis a zsidókra vonatkozó települési, társadalmi és foglalkozási korlátozások, valamint jogi megkötöttségek megszüntetése és vele együtt a zsidóság „egyenjogúsítása" teremtette meg az antiszemitizmust a mai értelemben. Az emancipáció nyitotta meg a zsidóság előtt a mult század derekától fogva rohamosan kialakuló világkapitalizmus gazdasági életének a különféle területeit s vele együtt a nyugati kultúra területén létesült civilizáció világát. Az a mohóság, mellyel a zsidóság némely rétegei a nyugati népek közt asszimilálódni, felszívódni, a gazdasági és szellemi életben résztvenni, sőt irányító szerepre szert tenni igyekeztek, nemcsak a régebbi értelemben vett zsidógyűlöletet váltotta ki, hanem küzdelemmé lett a zsidóság ellen. A harcot főként az antiszemitizmus propagálja, melynek alaptétele, hogy a zsidóság „alacsonyabbrendű faj" az európai fajokhoz képest s már ez az alacsonyabbrendűség is ellenállásra és védekezésre kényszeríti a „magasabbrendű" fajokat. Hazánkban a 18. század elejéig viszonylag nagyon kevés zsidó lakott. 1720 táján alig voltak 12.000-en. Bevándorlás következtében ez a szám a század végéig az addiginak kb. ötszörösére ugrott fel s azóta is állandóan növekszik. Különösen erős volt a bevándorlás a Bach-korszak idején: 1840-től 1870-ig a zsidók száma kb. 200.000-rel szaporodott és csak a legutolsó másfél évtizedben esett némileg vissza. így is a lakosságnak 5.1%-át teszi, ami azt jelenti, hogy Európában Lengyelország, Litvánia és Románia után viszonylag nálunk él a legtöbb zsidó, Ε vázlatos adatok is mutatják, hogy Magyarország a Keletről, Galiciából, illetve Lengyelországból Nyugat felé vonuló zsidóságnak egyik legfontosabb átvonuló területe. A beszivárgó zsidóság a Trianon előtti Magyarország északkeleti megyéiben s még mai hazánk keleti részeiben is Galíciában ismert életszokásait mutatja, itt az országban veti le azokat hol rövidebb, hol hosszabb idő (legfeljebb két generáció) alatt és veszi fel az európai civilizáció életstílusát. A mult század első felében nálunk a zsidóságnak kb. háromnegyed része még falun élt. A negyvenes évektől fogva a törvények a zsidók letelepedésének egyik korlátozását a másik után oldják fel. Ekkor kezdődik meg özönlésük a városokba. Ma háromnegyedrészük városban lakik s majdnem felerészük (240.000) Budapesten. Budapest legtöbbjüknek az első állomás a nyugati országok és Amerika felé. —