Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
A „zsidókérdés"
A „zsidókérdés". 1. Az utóbbi hónapokban szinte rejtélyes módon aktuálissá lett a „zsidókérdés". A mult év tavaszán a katolikus „Üj Kor" rendezett egy ankétot róla. Már akkor is érezhető volt a kérdés súlyos volta, sőt az is, hogy a helyzet telve van feszültségekkel, de a megnyilatkozások még inkább elméleti síkban mozogtak. Azóta a „zsidókérdés" problémakomplexuma, vagyis a zsidóság hazai helyzete, részvétele a magyar köz- és gazdasági élet különféle ágaiban, befolyása a magyar életre egyik legégetőbb kérdésünkké lett. Nem múlik el hét, hogy valamelyik politikus vagy vezetőember ne tartaná szükségesnek a nyilvánosság előtt is állást foglalni e kérdésben. Röpiratok, újságcikkek árasztják el a közvéleményt és sokszor egyenesen azt a benyomást igyekeznek kelteni, mintha a „zsidókérdés" megoldatlansága volna szülőoka minden bajunknak. Honnét származik ez a mozgolódás? Egyesek — elég átlátszó tendenciával — külföldről támogatott, illetve szított „szélsőséges mozgalom"-nak állítják oda a közhangulat felkavarását s tiltakoznak az „idegenből hozott eszmék" terjesztése ellen. Holott nyilvánvaló, hogy semmiféle agitáció sem kavarhatná fel a közélet vizeit, ha a zsidóság maga nem szolgáltatná az izgató és gyúlékony anyagot. Valóban, a hazai zsidóság elhelyezkedése, társadalmi állása, viselkedése súlyos társadalmi kérdéssé lett. Ennek az igazolása végett általában három mozzanatot szoktak hangsúlyozni: először, hogy a zsidóság „idegen faj", másodszor, hogy kisajátította magának a magyar gazdasági életet s vele megnehezíti a magyarság életlehetőségeit, sőt azokat egyenesen elveszi tőle, végül harmadszor, hogy túlsúlyra jutott a magyar szellemi életben s azt saját gondolkodásával és ideológiájával megfertőzve elidegenítette. 2. Ismeretes, hogy a zsidóság már az ókorban is elkülönült a pogány népektől s ezzel kihívta maga ellen azok ellenszenvét. Jeruzsálem pusztulása után a zsidóság fennmaradásának egyetlen menedékét elkülönülésének a végletes keresztülvitelében látta. Évszázadokon keresztül élt a gettóban, hol visszaszoríttatván oda, hol pedig önszántából. A zsidógyűlölet az évszázadok folyamán ismételten fellángolt, hol ösztönösen ennek a népnek elkülönülése és idegensége miatt, hol azért, mivel visszaélt a vendégjoggal, hol azért, mert a vendégfogadó nép a saját bűneinek és a