Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Úrvacsora és evangélium
184 való hivatkozás a szerzési igékben pedig világosan érthető utalás Ezs. 53-ra, a Jahve szenvedő szolgájáról szóló próféciára s jelenti ennek az igének a beteljesedését, megvalósulását éppen az úrvacsora létesítésében. Arról a szenvedésről — mondja a prófécia, — melynek Jahve szolgája alávettetett, mi emberi tekintettel szemlélvén a dolgokat, azt gondoltuk, hogy az Isten ítélete, ostorozása, s hogy vele az egész világ előtt nyilvánosságra hozta, hogy ez a szenvedő ember a gonoszok és gazdagok közé tartozik. Pedig a próféta tanúsítja, hogy a mi bűneinkért rontatott meg s hogy minden szenvedése az Ür akarata volt, hogy szenvedésével sokakat igazzá tegyen. Az úrvacsora szerzése azt hirdeti, hogy Jézus halálában Istennek ez az igazságot, üdvösséget szerző akarata teljesedik ki. Ezért létesít az úrvacsora új szövetséget Isten és ember közt s ez az új szövetség — mint Máténak egy magyarázó megjegyzése mondja, — a bűnbocsánatban valósul meg. Az úrvacsorában lesz kézzelfogható valósággá, amit Jézus evangéliuma hirdet és proklamál, az Isten királyságának új realitása, a bűnbocsánat alapján létrejött új teremtés. Jézus igehirdetése is világosan mutatja, hogy Isten királyságának a hirdetésénél nem valami új tanról, „tanítás"-ról, új „isteneszmé"-ről, vagy a szeretet parancsára alapozott új erkölcsi törvényről van szó. Az úrvacsora végleg lehetetlenné tesz minden ilyen félreértést vagy inkább emberi gondolatainknak megfelelő értelmezést. Persze egyet nem szabad felednünk: az úrvacsora tartalmát és valóságát csak Jézus halálából veszi. Jézus halála nélkül nincs úrvacsora. A kenyér, amelyet Jézus megtör, az Ö „érettetek adatott teste", ahogyan Pál és Lukács mondja. A kehely, amely az Újszövetséget létesíti, Jézusnak a sokakért kiontott vére a bűnök bocsánatára. De fordítva is áll: Jézus szenvedése, halála semmi az úrvacsora nélkül. Az úrvacsora adja meg ennek a szenvedésnek és halálnak az értelmét. Az úrvacsora nélkül Jézus halálát lehet a bűn Istentől rendelt ítéletének, egy rajongó idealista végzetének, irtózatos sorsnak vagy Justizmordnak gondolni, lehet emberi szépítéssel vértanúságnak minősíteni egy eszmének a szolgálatában, de semmiképen sem ismerhetjük fel benne az Istentől szerzett megváltásnak beteljesedését. Csak az úrvacsora adja meg Jézus halálának a tartalmát és értelmét, az úrvacsora által lesz Krisztus teste értünk adott „áldozattá" (használjuk ezt a szót jobb híján egyelőre idézőjelben!) és kiontott vére, halálba adott élete Isten és ember közt új szövetséget létesítő, bűnbocsánatot nyújtó új teremtés rendjévé.»«») Ehhez még egyet hozzá kell tenni. Hosszú időn keresztül súlyos félreértés volt a teológiai kutatásban, hogy az Isten királyságáról szóló igét úgy kezelték, mintha az valami magában érvényes vallás-erkölcsi tanítás, eszme vagy morál volna. Holott Hasonló szempontokat érvényesít Sasse is, id. h. 68. k. lpk.
