Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Úrvacsora és evangélium
178 disciplina arcani körébe tartoztak) s a gyülekezeten kívül állókkal nem közölték, vagy legalább is a leglényegesebb mozzanatokat eltitkolták belőlük. Lukács evangéliuma — Luk. 1, 1—4 ajánlása szerint — eredetileg valószínűleg egy még meg nem keresztelt, tehát pogány előkelő római úrhoz intézett irat volt. Nem szabad fennakadni azon, hogy Lukács a gyülekezeteken kívül álló körökbe kerülő iratába nem vette fel az úrvacsora szerzési igéit, ill. azoknak csak egy részét (t. i. a kenyérre vonatkozó igét) közölte, hogy az úrvacsora titkát ne szolgáltassa ki pogányoknak. Némileg hasonló ehhez Justinus Martyrnak, a 140—160 táján munkálkodott híres keresztyén írónak az eljárása ú. n. apológiájában. 1 3) Ha mindezt meggondoljuk, akkor semmi esetre sem lehet Lukácsot egy régebbi, a másik két szinoptikussal és Pál apostollal ellentétben álló tradíció tanújává megtenni. Az úrvacsorának nincsen kettős gyökere, Jézusnak a tanítványokkal gyakorolt társas étkezésében (chaburájában) egyfelől és a páli úrvacsorában másfelől, hanem az Jézusnak arra a cselekedetére nyúlik vissza, amelyet tanítványainak velük való utolsó együttléte, az utolsó vacsora alkalmával meghagyott. De mi volt Jézusnak ez az utolsó, talán testamentumszerű cselekedete? Ennek a kérdésnek az eldöntésénél többnyire igen nagy fontossága van annak a történeti jellegű kérdésnek, hogy milyen együttlét volt Jézusnak a tanítványaival eltöltött utolsó vacsorája. Az evangélisták tudósítása arra vall, hogy az utolsó vacsorát páskavacsorának tekintették, Erre utalnak részben egyes elbeszélések, melyek arra vonatkoznak, hogy a tanítványok az utolsó vacsorát mint páskavacsorát készítették elő. Részben pedig inkább alkalomszerű és elejtett megjegyzések (pl. a páskavacsora liturgiájába tartozó himnuszéneklés, v. ö. Márk 14, 26; Máté 26, 30.) tanúsítják, hogy páskavacsoráról van szó. Pontosabban azt kell mondanunk, hogy Máté, Márk és Lukács nyilván úgy tudták, hogy Jézus utolsó vacsorája páskavacsora volt. Az általuk feldolgozott hagyományanyag egyes vonásai is a mellett szólnak, hogy az utolsó vacsora páskavacsora volt s mint ilyen niszán 14-én este folyt le. 1 4) Az utolsó vacsora e jellegéből, valamint még inkább abból a körülményből, hogy ily módon a szerzési igék a páskavacsora pontosan előírt liturgikus rendjébe vannak beleágyazva, régi időtől fogva következtetéseket vonnak le az úrvacsora értelmére. ") Így pl. Zahn: „Das Evangelium des Lukas" 1913. 678 k. lpk., v. ö. kül. Jeremias Joachim: „Die Abendmahlsworte Jesu", 1935, 44. k. lpk. Újabban nyomatékosan hangsúlyozta ezt a szempontot Sasse is a „Vom Sakrament des Altars" c. általa kiadott kötetben, 1941. 32 k. lpk. ») L. „Jézus halálának napja" c. tanulmányomat (1930), kül. 13. k. lpk. V ö. legújabban Procksch: „Passa und Abendmahl" a Sasse által kiadott „Vom Sakrament des Altars" c. kötetben (1941), 11 k. lpk.
