Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Úrvacsora és evangélium
174 régibb szöveg: az apostol az I. Kor. levelet valószínűleg 57 tavaszán, húsvét táján (esetleg már 56-ban) írta. Evangéliumaink közül a legrégibb, t. i. Márk, alig keletkezett korábban mint 60—70 között. A négy tudósítás két csoportra oszlik: egyfelől Pál és Lukács, másfelől pedig Máté és Márk közlése mutatnak egymással szoros rokonságot. Pál és Lukács közlésének a rokonsága különösen a kehelyre vonatkozó igénél nyilvánvaló, továbbá abban, hogy Lukács a kenyérre vonatkozó igénél közli az ismétlésre vonatkozó felhívást, mint ahogyan azt Pál is adja (Lukácstól annyiban eltérőleg, amennyiben nála a kehelyre vonatkozó igénél ismétlődik). Megegyezik Pál és Lukács közlése a kenyérre vonatkozó igénél is annyiban, hogy e szavakhoz: „Ez az én testem", mindegyik hozzáfűzi — szószerint ugyan nem, de tartalmilag azonosan — „amely tiérettetek adatik" vagy „adatott". Máté és Márk közlésének a szoros rokonsága a kenyérre és borra vonatkozó igék azonos formulázásánál mutatkozik meg leginkább. A kenyérre vonatkozó igénél hiányzik az értelmezés: „amely tiérettetek adatott", a kehelyre vonatkozó igénél pedig Pál és Lukács formulázásától eltérően Krisztus „új szövetségvéré"-ről beszél, amely „sokakért kiontatik". Máté ehhez hozzáteszi még azt a magyarázó megjegyzést: „bűnök bocsánatára". A kétféle közlés pontos vizsgálata azt mutatja, hogy két egymástól független tudósítással van dolgunk. Nem lehet a Máté és Márk közlését egy Pál és Lukács tudósításától függő változatnak minősíteni. Ez más szóval azt jelenti, hogy Máté és Márk közlése nem a görög (pogány-keresztyén) gyülekezetekben forgalomban levő, lényegileg a Pál alapította gyülekezetekben meghonosodott tradíciót tanúsítja. Ellenkezőleg, Máté és Márk közlése, különösen Márk szövegezésében, még élénken emlékeztet semitizmusaival a palesztinai területre, ahonnét származik. A legutolsó évtizedek kritikai munkájában ismételten felvetődött és különféle formulázásokban elterjedt az a feltevés, hogy az úrvacsorának az a formája, melyet az Újszövetségből ismerünk, csak Pál apostol gyülekezeteiben, talán első sorban Pál apostol életmunkája és tanítása nyomán honosodott meg, de eredetileg nem volt meg a palesztinai gyülekezetekben, és nem származtatható Jézustól. Tipikus az ilyesféle elgondolások között az, amelyet Schmidt Κ. L. volt bonni professzor adott közre. 8) Fejtegetéseit különösen tanulságossá teszi az a körülmény, hogy tanulmányában nem annyira a kérdések részletes kifejtését és a levont eredmények tudományos megalapozását adja, mint inkább az úrvacsorával kapcsolatban kialakult problematika összefoglaló összegezését. Kiindulópontul, mint az ilyen konstrukcióknál általában,"Schmidtnél is az a körülmény szolgál, hogy Lukács tudósításának a szövegkritikai problémája rendkívül bonyolult. 8) „Religion in Geschichte und Gegenwart", 2. kiadás, I. 1927. 6k. lpk. „Abendmahl im NT." címszó alatt
