Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Úrvacsora és evangélium

175 Lukácsnál az úrvacsora szerzésére vonatkozó közlést megelőzi az a tudósítás, amely szerint Jézus a kovásztalan kenyerek ünnepének előestéjén — niszán 14-én — tanítványaival asztalhoz ült. Eddig a tudósítás megegyezik a másik két szinoptikus evangélium előadásával. Lukács szerint Jézus az asztalnál azt mondja: „Kívánsággal kívántam, hogy ezt a húsvéti bárányt veletek együtt költsem el szenvedésem előtt. Mert mondom nektek, hogy soha többé nem eszem abból, amíg teljességre nem jut az Isten királyságában." Ezután Jézus veszi a kelyhet, hálát ad (áldást mond fölötte) és azt mondja: „Vegyétek ezt és osszátok ki magatok közt. Mert mondom nektek, hogy mostantól fogva soha többé nem iszom a szőlő gyümölcséből, míg csak el nem jő Isten királysága" (Luk. 22, 15—18.). Ez után a tudósítás után következik az úrvacsora szerzéséről szóló közlés. Van azonban egy híres görög Üjszövetség-kézirat, a Cambridgeben levő Bezakodex (az ú. n. ,,D" kódex), amelyben az úrvacsora szerzésére vonatkozó közlés, pontosabban a 19. vs. második fele (az „amely tiérettetek adatik" szavaktól fogva) és a 20. vs. hiányzik. Hasonlóan hiányzik e néhány sor az ó-latin fordításnak is némely kéziratából. A helyzetet még súlyosbítja, hogy az ó-szír fordításnak két híres kézirata (az ú. n. syrsin és syrcur), részben ugyancsak elhagyják a 20. vs. egy részét, részben pedig a 15—20 vs-ek közt levő mondatok átcsoportosításával egy a miénktől teljesen elütő szöveget tartalmaznak. Az ó-latin és ó-szír fordításokat különösen is jelentőssé teszi az a körülmény, hogy valószínűleg a Kr. u. 2. század második feléből származnak s így olyan görög szövegen alapulnak, mely jóval régebbi, mint a meglévő görög kézirataink. Az említett ú. n. D cod. Bezae Cantabrigiensis szövegére először a híres angol szövegkritikusok Westcott és Hort hívták fel a figyelmet (1881) és e mellett a rövidebb, általuk „nyugati"-nak nevezett szöveg mellett törtek pálcát. Azóta ez a szöveg rendkívül sok vitára adott alkalmat. A kritikusok legnagyobb része, teológiai irányra való tekintet nélkül ezt a „rövidebb" Lukács-szöveget fogadja el eredetinek. Ebben az ítéletben nemcsak az említett angol kutatók egyeznek meg, hanem csatlakoznak hozzájuk pl. Zahn, Weiss, Bernát, ν. Dobschütz, Lietzmann, legújabban Jeremias J. stb., sőt katolikus kutatók is (pl. Arnold) nagyon óvatosan nyilatkoznak felőle. Egyesek, mint pl. Wellhausen még a 19. vs. első felét is interpolációnak tekintették, — valóban a szöveg e vs. nélkül következetesebbnek látszik, mert ekkor az úrvacsora szerzése teljesen hiányzik belőle, míg egyébként érthetetlennek tűnik fel, hogy Lukács miért fejezi be a szerzési igék közlését a kenyérre vonatkozó igével. Evvel a rendkívül bonyolult szövegkritikai kérdéssel itt nem foglalkozhatunk részletesebben. A fontos számunkra az a körülmény, hogy a rövidebb Lukács-szöveg — amennyiben ez a szöveg származik Lukácstól, — azt a benyomást kelti, hogy Lukács