Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Úrvacsora és evangélium
172 tanítás szerint az úrvacsorában az Ür Jézus Krisztussal valóságosan egyesülünk; ezt mindegyik fél elismeri). Ennek alapján a hallei zsinat az úrvacsorai közösséget igazoltnak vette és továbbra is fenntartandónak minősítette: „közös úrvacsorai istentiszteletek nincsenek ellentétben az Ür szent vacsorájának írásszerű kiszolgáltatásával." 6) De az úrvacsora kérdése nemcsak a német egyházi helyzetben lett ismét aktuálissá és égetővé, hanem éppen úgy felszakadt minálunk is. Amikor erre gondolunk, akkor meg kell állapítanunk, hogy történetileg ez első sorban a készülő eucharisztikus kongresszussal van kapcsolatban. Az eucharisztikus kongresszus kényszerít bennünket is arra, hogy fokozott figyelmet szenteljünk az Ür szent vacsorájának és hogy ráeszméljünk arra a kincsre, mely benne egyházunknak adatott, valamint hogy tisztázzuk ismét, mit is jelent egyházunkban az úrvacsora. De nemcsak az eucharisztikus kongresszus kényszerít bennünket erre, hanem kényszerít egyházunk belső helyzete is. Az úrvacsora eredeti értelme nálunk is elsikkadt. A nagygeresdi egyezmény értelmében nálunk is meghonosodott és a nagygeresdi egyezmény felbontása után is gyakorlatban maradt az úrvacsorai közösségnek egy dogmatikailag lehetetlen és igazolatlan formája. A nagygeresdi egyezmény t. i. azt követeli lelkészeinktől, hogy a reformátusoknak református szokás szerint, azaz tehát a hitvallásra tett lelkészi esküjökkel ellentétes módon szolgáltassák ki az úrvacsorát. Ez csak azért mehetett át nálunk a gyakorlatba, mivel széltében elfelejtettük, mi az úrvacsora és pedig elfelejtették nemcsak a liberálisok köztünk, hanem az egyházias lelkészek is. Az úrvacsora kérdésének az égető voltát nálunk azonban leginkább egy aktuális példával lehet megvilágítani. Az elmúlt hetekben került nyilvánosságra a Szent István-jubileum és az eucharisztikus kongresszus kapcsán egy közös protestáns nyilatkozat. Ez egyik mondatában röviden összefoglalja az úrvacsora értelmét is, amikor ezt mondja: „Bár Krisztus az Atya jobbján dicsőségben él és uralkodik, Igéje és Sakramentoma által már e földi életben egyesülhetünk vele, ha a Szentlélek által beléje oltva, hit által érdemét és szentségét felöltözzük." 7) Nem tudom, ki szerkesztette ezt a nyilatkozatot, de e mondat alapján olyasvalakit kell sejteni benne, aki jól ismeri és tudatosan vallja a református úrvacsorai tant. Mert ez a mondat nemcsak ügyesen elsikkasztja a lutheri úrvacsorai tan lényeges mozzanatát, t. i. Krisztus testének és vérének valóságos jelenlétét, hanem formulázásába bele is rejti a református úrvacsorai tan leglényegesebb mozzanatait. Luther t.i.—tudvalevőleg— az Ür testének és vérének valóságos jelenlétét az Ür szent vacsorájában azzal a kriszo) V. ö. „Junge Kirche", 1937. 449. lap. ') V. ö. Evangélikus Élet, 1938. április 9-i számát.
