Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Úrvacsora és evangélium

171 ezen a jellemző címen jelentette meg: „Die lutherische Abendmahlslehre in der Gegenwart. ' Aminf a cím is mutatja, Althaus a lutheri úrvacsora-tant igyekszik a jelen helyzethez alkalmazni. Ezt az teszi szükségessé szerinte, hogy az úrvacsorára vonatkozó bibliai kutatások kimutatták a lutheri és kálvini úrvacsora-tan bibliai előfeltevésének a helytelenségét. Ehhez képest igyekszik Althaus az úrvacsora-tant átformálni. Az eredmény, hogy a lutheri úrvacsora-tan szíve és lényege, Krisztus testének és vérének valóságos jelenléte az úrvacsorában, a realpraesentia elvész, ill. csak egy sajátságos „szellemi" formában marad meg. A nemzetiszocialista Németországban folyó egyházi harc azután kiváltképen súlyos problémává tette az úrvacsora kérdését. Hiszen az egyház egyik legsúlyosabb kérdése az unió problémája körül mozgott, és az ellentét a történeti egyházak hitvallásos karakterét megszüntető új, a nemzetiszocialista világnézettel összhangba hozott „evangélikus" egyház körül robbant ki. Ennek az újfajta uniónak az ábrándja a harc folyamán mind jobban összeomlott, ezért újból kritikussá vált a több mint száz évvel ezelőtt bevezetett porosz unió helyzete is. A porosz uniónak pedig egyik legfontosabb megvalósulási területe az unió területén levő evangélikus és református gyülekezetek, ill. hívek úrvacsorai közössége. Az egyházi viszonyok alakulása azt mutatta, hogy a porosz unió megérett a likvidálásra. Volt egy időszak az egyházi harc folyamán, amikor úgy látszott, hogy a porosz unió likvidálása megindult. Ekkor megint égető sürgősséggel jelentkezett az úrvacsorai közösség kérdése. Évszázadokon keresztül, amíg a határ az evangélikus és református gyülekezetek, ill. egyházak közt éles volt, világos volt az elkülönülés az úrvacsora terén is: evangélikusok és reformátusok egyformán óvakodtak attól, hogy a másik egyház lelkészének úrvacsorai szolgálatát igénybe vegyék, mivel ez az áttéréssel lett volna egyenlő értelmű. A porosz unióban azonban általános gyakorlattá vált az úrvacsorai közösség evangélikusok és reformátusok közt, hiszen éppen az úrvacsorai közösségben teljesedett ki az unió. Ezért a porosz unió krízise szükségszerűen vetette fel az úrvacsorai közösség kérdését is. Az 1937. május 10—13-án Halléban tartott ú. n. 4. hitvalló zsinatnak egyik legfontosabb tárgyalási anyagát az úrvacsorai közösség lehetősége alkotta, az a kérdés, hogy teológiailag, illetve pontosabban dogmatikailag igazolható-e és mennyiben az úrvacsorai közösség evangélikusok és reformátusok közt. A hallei zsinat határozataiban arra hivatkozott, hogy „az úrvacsorai közösség alapja nem az úrvacsorára vonatkozó felismeréseinkben van, hanem annak a kegyelmében, aki az úrvacsorának az Ura;" és hogy „a köztünk fennálló eltérések az úrvacsorai tanítás tekintetében arra a módra vonatkoznak, hogy hogyan közli magát az Ür az úrvacsorában. De nem vonatkoznak arra, hogy az úrvacsora ajándéka maga az Ür" (tehát hogy az evangélikus és református