Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Úrvacsora és evangélium
170 tenciális helyzete bizonytalanságának, mert elveszítette külső biztonságát. Az egzisztenciális helyzet bizonytalansága égető erővel szólította fel az egyházat, hogy fokozott nyomatékkal és újólag eszméljen rá üzenetére és küldetésére. Ekkor megdöbbentő világossággal derült ki, hogy mennyire elidegenedtek a széles tömegek a protestáns egyházakban a szentségektől, s hogy a modern gondolkodás, a világkép átalakulása következtében teljesen értetlenül állanak a szentségekkel, kiváltképen pedig az úrvacsorával szemben. Ezért az úrvacsora kérdése, mint az Egyház életének egyik erőközpontja és alapvető megnyilatkozása, fokozott jelentőségre tett szert az eszmélés és új tájékozódás folyamatában. Innét érthető, hogy a világháború óta alig mult el esztendő, amikor valamilyen, többé-kevésbbé jelentős munka az úrvacsoráról meg ne jelent volna. Ezeket itt nem sorolhatjuk fel mind, éppen csak a legfontosabbakat kell kiemelnünk. 3) Első helyen kell említenünk Sommer lat h lipcsei professzornak 1930-ban közzétett nagyszabású tanulmányát az úrvacsoráról, melyben az úrvacsora értelmét Lutheren tájékozódva igyekezett megállapítani. 4) Vele körülbelül egyidőben Niesel berlini lelkész Kálvin úrvacsora-tanát vette vizsgálat alá. Mindkettő többet akar nyújtani, mint kizárólag történeti tájékozódást: a 16. századnak számunkra is alapvető jelentőségű döntésein keresztül a jelenlegi döntés és állásfoglalás, valamint az egyházi tanítás és gyakorlat számára keresnek útbaigazítást. Hiszen Barth már 1923-tól fogva igyekezett hasonló értelemben útmutatást adni az úrvacsora kérdésében. Nagy nyomatékkal hangsúlyozta, hogy az Egyházban ige és szentségek elválaszthatatlanok: „amidőn a keresztyén igehirdetés utal az Isten igéjére, mint az alapvető isteni eseményre (Ereignis), — mondja Barth, — egyúttal a sakramentomra is utal és tanúságot tesz arról, hogy a sakramentomnak szükségképen ott kell lennie; ennyiben az igehirdetésnek is szakramentális jellege van." 5) Ez az újra jelentkező felismerés szinte kétségbeejtő helyzetben találta az egyházakat, különösen a lutheri egyházat. A történeti kritikai szempont érvényesítése éppen az úrvacsorára vonatkozó tanítás tekintetében végzetes pusztításokat okozott. Nem minden alap nélkül hangzottak el olyan ítéletek, hogy még hitvalláshű egyházi területeken is alig lehet olyan lelkészt találni, aki a hitvallásainkban lefektetett úrvacsorai tant igazában vallaná és hirdetné. 1931-ben Althaus erlangeni professzor egy régebbi, Luther úrvacsora-tanát tárgyaló tanulmányát átdolgozva 3) V. ö. Lohmeyer összefoglaló áttekintését „Das Abendmahl im Neuen Testament" címen, „Theologische Rundschau", 1937, 168—227. 272—312. lpk. 4) „Der Sinn des Abendmahls nach Luthers Gedanken über das Abendmahl." 5) Barth: „Die Lehre von den Sakramenten", („Zwischen den Zeiten" 1929, 429. lap.)
