Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Úrvacsora és evangélium

Úrvacsora és evangélium.*) i. Amióta Luthernek a rajongókkal és a sakramentáriusokkal vívott harca következtében az úrvacsora az ú. n. választó tanok sorába lépett és azok között egyik legfontosabb lett, azóta az úrvacsora értelme és jelentősége egyike a teológiai munka és kutatás csomópontjain fekvő kérdéseknek. Természetszerűleg voltak időszakok az egyház és a teológiai kutatás történetében, amikor az úrvacsora kérdése hol aktuálisabb és sürgetőbb volt, hol pedig elhalkult és inkább háttérbe szorult. A mi korunk azok közé tartozik, amikor fokozott érdeklődés fordul az úrvacsora felé. Ez az érdeklődés nem most kezdődött, hanem már kb. egy fél évszázad óta egyre fokozódó mértékben tart. Az újabb vizsgálódások kiindulópontja nem a régi felekezeti vita felújítása, hanem a történelmi kritikai szempont érvényesítése. A kérdés a körül forog: mi történt az utolsó vacsora alkalmával, vagy más szóval: milyen értelemben alapította Jézus az úrvacsora szentségét, illetve, hogy lehet-e az úrvacsora alapításának nevezni azt, amit Jézus az utolsó vacsorán cselekedett. Evvel a kérdéssel szervesen kapcsolódik a másik: hogyan alakult ki az úrvacsora az első gyülekezetekben és milyen viszonyban van az első zsidókeresztyén gyülekezetekben kialakult szokás avval az úrvacsorával, melyre nézve Pál az I. Kor. 10—11-ben ad — valószínűleg a többi gyülekezetében folytatott gyakorlattal megegyező — utasításokat. Ismét további kérdés azután, hogy ez a Pálnál nyilvánvalóan mint szentség (sakramentom) megállapítható úrvacsora tartalma és liturgikus rendje szerint hogyan alakult tovább mindaddig, amíg teljesen kifejlődve előttünk nem áll az ókeresztyén úrvacsora vagy (ahogyan azt általában nevezni szokták) az eucharisztia. A történelmi kritikai szempontokat érvényesítő vizsgálódás igyekezett magát függetleníteni a felekezeti kontroverziától, tehát az úrvacsorának a megszokott, az utolsó négy évszázad felekezetközi vitairodalmában kialakult problematikájától. Vizsgálódását minden felekezeti „elfogultságitól menten, kizárólag *) Ezt az 1938 tavaszán tartott előadást a jegyzetekben utólag kiegészítettem az azóta megjelent, az úrvacsorára vonatkozó néhány munkára való utalással. Közülük legfontosabb a Sasse kiadásában megjelent „Vom Sakrament des Altars" c. gyűjteményes kötet (1941); de ν. ö. még Sasse „Kirche und Herrenmahl" c. könyvét (1938) is.