Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Megigazulás, bűnbocsánat és új élet Pál apostolnál

167 intelemhez, hogy munkáljuk félelemmel és rettegéssel üdvösségünket, a megokolás: „Isten az, aki az Ö jótetszéséből munkálja bennünk mind az akarást, mind a véghezvitelt" (Fii. 2, 12—13.). Ha Pál apostol — és vele az Újszövetség — gondolatvilágán belül akarunk maradni, akkor csak olyan értelemben beszélhetünk megszentelésröl, hogy azt Isten viszi véghez a hívőkön (1. Tessz. 5, 23.).

3

8) „A szentség nem az ember erkölcsi magatartása, hanem Istentől munkált életállapot"

3

9) (v. ö. I. Kor. 6, 11.). Az elmondott fejtegetésekkel kimutattuk, hogy a megigazulás (mint bűnbocsánat) és az új élet (újjászületés) Pál apostol gondolkodásában elválaszthatatlan egységet alkot. Nála nem esik szét a „jogi" és „misztikus" gondolatsor, ill. szemléletmód a megigazulás és megváltás értelmezésében. A megigazulás során nem oly értelemben tapasztaljuk meg Isten bűnbocsátó kegyelmét, hogy a megszentelésnek mintegy utóbb vagy következő fokozatként kellene amahhoz hozzájárulnia és következnie. Ellenkezőleg! Luther helyesen ismerte fel a megigazulás és újjászületés (megszenteltetés) elválaszthatatlan egységét, mikor hangsúlyozta: „A hit Isten műve bennünk, mely által megújulunk és újjászületünk."

4

0) (Fordítás a „Zeitschrift für systematische Theologie" XVI. kötetéből, 548—561. lap.) 3

8) Ezért rossz az újabban egyre inkább elterjedő „megszentelődés" szó: ez szükségképen azt a benyomást "kelti az egyszerű hívekben, hogy a megszenteltetést mi magunk visszük végre magunkon. »·) Procksch a Kittel-fé\t „Theol. Wörterbuch"-ban I, 114. lap. 4

0) A Római levélhez irt híres előszavából az 1522,-i Újszövetségfordításban (EA 62, 124. lap).