Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Megigazulás, bűnbocsánat és új élet Pál apostolnál
164 életet élő keresztyén bűntelen. Életének a megújhodása ellenére is bűnbe eshetik, sőt az apostol tudja, hogy valóban vétkezik is. Erről a levelek sokszorosan bizonyságot tesznek. Ezért fordul az apostol mindig megújuló erkölcsi buzdításokkal, intelmekkel, sőt akárhányszor szemrehányásokkal a gyülekezetekhez. 3 2) Még ennél is jellemzőbb, hogy az apostol leveleiben többször kénytelen olyan eseteket vagy viszonyokat szóvá tenni gyülekezeteiben, melyek ugyancsak arról tanúskodnak, hogy a keresztyének körében részben igen súlyos bűnök is előfordultak. Pedig hiszen az első gyülekezetekben bajosan tételezhetünk fel névleges keresztyéneket. Ellenkezőleg, maga Pál a sok mindenféle belső bajjal küzdő korintusi gyülekezetnek a tagjairól mondja, hogy Isten „igazaknak fogadta el őket az Úr Jézus Krisztus neve és a mi Istenünk Lelke által" (I. Kor. 6, 11.). Mindez fokozottan súlyossá és élessé teszi a kérdést: hogyan férhet meg egymással az a tény, hogy egyfelől a keresztyén ember is bűnbe esik, másfelől azonban a Szentlélek vezetése alatt áll, mint olyan, akit Isten igaznak fogadott el. Korintusi híveinek (tehát keresztyéneknek!) írja az apostol, hogy nem szólhat hozzájuk úgy, mint a Lélek által vezetettekhez (mint ,,pneumatikusok"-hoz), hanem csak mint „hústestemberekhez", csak mint „kisdedekhez a Krisztusban" (I. Kor. 3, 1.). „Jóllehet Krisztusban, mégis hústest szerint élnek." 3 3) A „hústest-ember"-ről mondja az apostol egyebütt, hogy „ki van szolgáltatva a bűnnek" (Róm. 7, 14; szóról szóra: „el van adva a bűn hatalmába"). Itt rejtőzik a gyökere annak a tragikus kettősségnek és szétszakadottságnak, melyet Róm. 7, 14—24 és Gal. 5, 17 megrázó mondatai írnak le. Ez a lelki meghasonlottság az apostol szerint nem kizárólag a Krisztus nélkül élő embernek, vagy a törvény ostora alatt nyögő embernek az életformája, hanem megtalálható a keresztyén emberben is, amint azt Gal. 5, 17 tanúsítja. 3 4) í 2) Pl. I. Kor. 10, 12; Gal. 6, 1; I. Kor. 8, 12; stb. V. ö. Althaus, id. h. 62. lap, Möller, id. h. 73. lap. M) V. ö. Wendland HD I. Kor. 3, l-hez a „Das Neue Testament Deutsch" c. kommentárban, II, 1933, 304. lap. 3 4) Itt nem dönthetjük el azt a régi vitakérdést, hogy Róm. 7, 14. kk. gondolatmenete a „Krisztus előtti" (azaz Krisztusban nem hívő) emberre vonatkozik-e, vagy pedig a keresztyénre. Althaus említett könyvében (33. kp) úgy ítél, hogy az apostol „a törvény hatálya alatt élő embert írja le". De még ha ezt az utóbbi véleményt tennénk is magunkévá, akkor sem feledkezhetnénk meg arról, hogy Pál apostol véleménye szerint a Róm. 7,14 kk-ben leírt helyzet előfordulhat a fentebb említett „a Krisztusban levő kisdedeknél". Hiszen a keresztyén is hadakozik a bűn ellen, őt is „megejtheti" valamilyen bűn (Gal. 6, 1), és éppen úgy figyel Isten törvényére, mint a Krisztus nélkül élő egyén „belső embere" (v. ö. Róm. 7, 22). Ehhez azután hozzá kell még venni, hogy az apostol egyfelől a keresztyénekről is mondhatja azt, hogy „hústest-emberek", másfelől pedig arról is beszél, hogy a „belső embert" megújítja Isten Lelke (II. Kor. 4, 16, v. ö. Ef. 3, 10). Ha ezeket a mozzanatokat figyelembe vesszük, akkor nyilvánvaló, hogy a Róm.
