Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Megigazulás, bűnbocsánat és új élet Pál apostolnál
103 (v. ö. Ef. 2, 10.), ami más szóval azt jelenti, hogy az új élet a Szentlélek által munkált engedelmes hitben valósul meg. Itt tehát nem az ó-emberünk akaratához intézett erkölcsi követelésről van szó, melyet hit által kellene megvalósítani: az ó-ember („a test") halott „a bűn miatt", de a „lélek", vagyis a Krisztus által megújított ember él „az igazság miatt" (Róm. 8, 10.). A hívő keresztyén — amint Luther kifejezte — „bűnös is, meg igaz is", 2 8) amíg még „hústestben él" (Gal. 2, 20.). Mivel a keresztyén elnyerte „a Lélek zsengéjét", sóhajtozik, várván, hogy Isten fiává fogadja, azaz megváltsa testét (Róm. 8, 23.). A világ előtt Isten fiai titokban maradnak: a teremtett világ is feszült várakozással várja, hogv Isten fiai nyilvánvalókká legyenek (Róm. 8, 19.). 6. Új élet és bűn. Sokszor vitatott kérdés, hogy a bűn a Krisztus által megújult ember számára vájjon csak lehetőség-e, vagy pedig valóság. Vájjon nincs-e úgy, hogy a megújult életben járó ember már túl van a bűnön, avagy pedig lehetséges-e, hogy az újjászületett ember bűnbe essék, sőt talán szükségképen vétkezik is? 2 9) Az apostol azt mondja a keresztségben Krisztussal együtt meghalt keresztyénről, hogy a bűn többé nem uralkodik fölötte. Aki megigazult, „meghalt a bűn számára, de él Istennek a Krisztus Jézusban". A megigazult többé nincs a törvény hatálya alatt, hanem a kegyelem alatt. Ezért az apostol azt a követelést intézi a keresztyénhez, hogy a bűn többé ne uralkodjék a halandó testén és hogy ne engedelmeskedjék a kívánságoknak (Róm. 6, 11—14.). Ezek a szavak világosak: Pál ismeri a keresztyén ember számára azt a lehetőséget, hogy mint Istennek a Lélektől vezetett fia, nem kényszerül többé a bűn szolgaságába, vagyis hogy nem kényszerül vétkezni. 3 0) Ezért nem ítélkezhet.ik senki a,,Lélek által vezetett ember" (a „pneumatikus") fölött: benne Krisztus lelkülete munkálkodik (I. Kor. 2, 15—16.). 3 1) Mindezzel azonban Pál nem mondja és nem állítja, hogy a Krisztusban megújult S 8) Luther: „Ideo simul sum peccator et iustus, quia facio malum et odio malum, quod facio" (Ficker: „Luthers Vorlesung· über den Römerbrief", 4. kiadás, 1930, Die Glosse, 65. lap); ν. ö. Hermann: Luthers These: „Gerecht und Sünder zugleich", 1930. M) V. ö. ehhez a kérdéshez a legújabb irodalomból Althaus könyvét „Paulus und Luther über den Menschen" s hozzá a levélváltást Althaus és Büchsel közt: „Theologische Blätter", 1938, 306 k. lpk., 1939, 11. k. lpk., 58. k. lpk., valamint Möller tanulmányát, „Deutsche Theologie", 1939, 5. k. lpk., 69. k. lpk. *>) V. ö. Althaus, id. h. 62. lap. ") A „pneumatikus" több mint „lelki ember", ahogyan e helyen e kifejezést a Károlyi-Biblia, valamint az újabb (protestáns és katolikus) Újszövetség-fordítások fordítják. Pál apostol „pneumatikusának azt a keresztyént mondja, akinek egész életformáját a Szentlélek vezetése és uralma határozza meg. — A „nous" értelméhez v. ö. „Isten igazsága" c. könyvemet, 89. lap. *11
