Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Megigazulás, bűnbocsánat és új élet Pál apostolnál
161 8, 6.). Ezért a hívő keresztyén többé nem él önmagának és nem hal meg önmagának, hanem életében és halálában egyaránt „az Úré" (Róm. 14, 8; v. ö. Róm. 7, 4.). A keresztyénnek ez az „új élete" a Krisztusban „új teremtés": Isten teremti azt újonnan csodálatos teremtő erővel (II. Kor. 5, 17; v. ö. Kol. 3, 10; Ef. 2, 10. 15; 4, 24.). Erről a Krisztusban megújult életről vallja az apostol: „Élek immár, de nem én, hanem Krisztus él bennem" (Gal. 2, 20.). Ez a megújult, Krisztus által irányított élet nem szünteti meg azt a valóságot, hogy egyelőre még „hústestben" élünk. De „amely életet most hústestben élek, az iránt az Isten Fia iránti engedelmességben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem" (Gal. 2, 20.). Ezt a helyzetet így is ki lehet fejezni: az „új élet", az élet Krisztusban és Krisztus élete bennünk, életünk ujjáteremtése Krisztusban, mindez ugyanannak az egy életújulásnak a különböző megjelölése s mindez az életül julás eszkatológikus valóság: 2 5) ez az élet Krisztussal együtt el van rejtve Istenben (Kol. 3, 3.). 4. Hit és új élet (újjászületés). Az új élet alapjellemvonása az Isten iránti engedelmesség. Ezért hangsúlyozza az apostol olyan nyomatékkal a hitnek az engedelmesség jellegét: beszél a „hit engedelmességéről" (Róm. 1, 5; 16, 26: a görög kifejezés magyarosan „engedelmes hit"-et jelent) s helyenként az „engedelmesség" egyenesen váltófogalommá lesz a „hit" számára (pl. Róm. 6, 17; 10, 16; II. Tessz. 1, 8.). 2 6) Ha az apostol azt kívánja, hogy bocsássuk az igazságnak rendelkezésére magunkat szolgául az engedelmességre (Róm. 6, 16 kk.), úgy ennek az intelemnek súlyt és nyomatékot az a körülmény ad, hogy a keresztség által Jézus halálába és feltámadásába belemerített és megújult életnek (v. ö. Róm. 6, 4.) a követeléséről van szó. Az engedelmesség által bocsátja a hívő tagjait az igazságnak a rendelkezésére, hogy megszenteltessenek (Róm. 6, 19.).27) ") V. ö. Bultmann, id. h. 257 k. lpk. Hasonlóan hangsúlyozza Oepke is („Der Brief des Paulus an die Galater", 1937, 48. lap), hogy az apostol nyilatkozatait az eszkatológikus szempont határozza meg. ") V. ö. ehhez „Isten igazsága" c. könyvemben 145 k. lpk. — Nem szabad azonban a hit engedelmesség jellegét Pál apostolnál egyoldalúan hangsúlyozni, £11. a törvényszerű engedelmesség értelmében magyarázni: a hitnél nem arról az engedelmességről van szó, melyet a törvény követel, s amely a törvény formális követelményének a betartására helyezi a hangsúlyt tekintet nélkül az érzületre, melyből az engedelmeség fakad. Az evangélium nem rideg parancs, hanem felszabadít a törvény fojtogató kényszere alól és szabaddá tesz. Ezért a hit engedelmessége szabadságból és hálaadásból fakad, ezért mindig „szívből" azaz örömmel való engedelmeskedés; v. ö. Róm. 6, 17. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy Róm. 4, 14 kk-ben, ahol az apostol a legrészletesebben írja le: mi a hit, a főhangsúly arra esik, hogy a hit paradox bizodalom, amely ragaszkodik Isten ígéretéhez és nem kételkedik annak a hatalmában, aki megeleveníti a halottakat és azokat is mint létezőket szólítja, akik nem léteznek. A hitnek ez az értelmezése a döntő az egész Újszövetség számára. '") A keresztségnek és úrvacsorának a megigazul áshoz való viszonyára
