Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Megigazulás, bűnbocsánat és új élet Pál apostolnál
160 őket s a Lélek szerint élnek. Isten Lelkét a fiak a „hit hallásából" nyerik (Gal. 3, 2. 5.), vagyis oly módon nyerik el, hogy az evangélium üzenetét hittel fogadják. Isten a „megígért" Lelket „hit által" ajándékozza (Gal. 3, 14.). Az elmondottak alapján megállapíthatjuk: megigazulás és a Lélek szerint megújult élet vagy az Újszövetség értelmében vett „új élet" („újjászületés") Pál apostol számára egymástól elválaszthatatlan egységet alkotnak. Jobban mondva: a megigazult keresztyén, tehát az, aki Krisztusban hisz s ezáltal elnyerte Isten kegyelmét, többé nem él „hústestben", nem jár „hústest szerint", hanem az Isten által ajándékozott életet éli a Szenlélek által (Róm. 8, 9.). A keresztyénekről az apostol azt mondja: hústestben jártunk (Róm. 7, 5.). Ez azonban már a múltra tartozik. A keresztyén életállapotot az határozza meg, hogy „Krisztusban" élünk. 3. Megigazulás és misztika. A keresztyén életállapotnak ezt a megjelölését sokszor értelmezték úgy, hogy az a megdicsőült Krisztussal való misztikus kapcsolatot írja körül. 2 0) Kétségtelen, hogy a „Krisztusban" kifejezéssel Pál apostol azt mondja, hogy mi keresztyének mintegy bele vagyunk helyezve, bele vagyunk ágyazva a megdicsőült Krisztus pneumatikus (vagyis a Szentlélek által meghatározott) életvalóságába: 2 1) akik Krisztusban hisznek, azok Krisztusnak az „igazság- és életteré"-be kerültek bele. 2 2) Azonban az a viszony, amely így létesült, nem misztikus viszony Krisztussal. Sőt hangsúlyozni kell, hogy ez a viszony kimondottan ellentétben van avval, amit megszokott értelemben misztikának nevezünk. Mert egyfelől Krisztus oldaláról tekintve e viszony azt jelenti, hogy a hívő Krisztus tulajdona, másfelől pedig a hívő oldaláról tekintve azt jelenti, hogy Urához az engedelmesség kötelékei fűzik. Hiszen az apostol alkalmilag úgy írja körül a „Krisztusban" kifejezést, mint „Krisztusé lenni" (Gal. 3, 25— 26.). 2 3) Ennek megfelel az is, hogy ha az apostol azt mondja: „mienk a Lélek" (vagy: „Lélek szerint járunk"), akkor ezt így érti: „Krisztus lakozik bennünk" (Róm. 8, 9—10.). Krisztushoz való viszonyunk tehát a hit által az engedelmesség viszonya. Ez a viszony azonban azt jelenti, hogy Krisztus, ill. a Lélek valósággal jelen van a hívőben, valósággal irányítja, vezeti a hívőt, 2 4) úgyhogy törekvéseit, érzületét és gondolkodásmódját a Krisztus iránti engedelmesség hatja át és határozza meg (Róm. Pál apostol misztikájáról v. ö. az „Isten igazsága" c. könyvemet, 131. k. lapok. J 1) V. ö. pl. az olyan nyilatkozatokat, mint I. Kor. I, 30; II. Kor. 5, 17; Róm. 16, 11; Róm. 8, 1. 2 8) V. ö. Oepke cikkét a Kittel-féle „Theol. Wörterbuch"-ban, II, 138. lap. 2 S) V. ö. Bultmann: „Glauben und Verstehen", 1933, 257 k. lp. ä 4) V. ö. Schlatter: „Gottes Gerechtigkeit", 261. lap.
