Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Megigazulás, bűnbocsánat és új élet Pál apostolnál
159 hez azután hozzá kell járulnia a pozitívumnak is. A megigazulástannak ezt a „pozitív oldalát" 1 7) véli Holtzmann főként a „fiúvá fogadás" fogalmában felfedezhetni. Ez szerinte „csak egy másik, egyúttal pozitívabb és a pogányok számára érthetőbb kifejezés Isten azon bírói aktusa számára, mely a bűnös igaznak nyilvánításában van előttünk". 1 8) Azonban ez a beállítás helytelen. Ezt tanúsítja az a körülmény is, hogy a Galáciai levélnek az az öszszefüggése, melyben a „fiúvá fogadás" képzete feltűnik, nem kezd új gondolatsort, hanem hogy ott ez a képzet teljesen beletartozik a megigazulásra vonatkozó gondolatmenet összefüggésébe. „Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusban való hit által" (Gal. 3, 26.). Pál e szavakkal azt jelöli meg, hogy mit nyerünk el a megigazulásban, ill. mivé tesz bennünket a megigazulás által Isten. A „megigazulás" és a „fiúvá fogadás" gondolatköre éppen úgy összetartozik az apostol számára, mint ahogy számára ugyanazt jelenti „bűnbocsánatot nyerni", „békességben élni Istennel" (Róm. 5, 1; v. ö. 14, 17.) és „Isten fiának lenni". Róm. 8 összefüggése is azt mutatja, hogy a „fiúvá fogadás" fogalma beletartozik a megigazulás képzetkörébe. Itt az apostol avval kezdi fejtegetéseit, hogy „többé nincs kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak" (Róm. 8, 1.). Már a „kárhoztató ítélet" fogalma is a megigazulás-tan képzetkörébe utal bennünket. Azután utal az apostol a Fiú elküldésére a bűnös hústesthez 1 9) hasonló (emberi) formában és arra, hogy Isten „elítélte a bűnt a hústestben, hogy teljesíthessük a törvény jogos követelését mi, akik nem a hústest szerint, hanem a Lélek szerint járunk" (Róm. 8, 4.). ,,Αζ igazság miatt", vagyis Istennek a bűn hatalmából kiragadó, bűnbocsánatot ajándékozó igazsága miatt „élet" (más szóval: eleven, él) a lélek, holott a test halott a bűn miatt (Róm. 8, 10.). Élete a lelkünknek azonban nem önmagában van, nem is nyeri el azt a valóságos helyzete alapján, hanem csakis azáltal, hogy elnyertük „Krisztus Lelkét", az tehát a „mienk" (Róm. 8, 9.). Ugyanezt fejezi ki más szavakkal az apostol, mikor azt mondja, hogy „a Lélekben" vagyunk, vagy „Lélek szerint" élünk és hogy Isten Lelke lakozik bennünk. Isten fiai pedig Róm. 8, 14 szerint azok, akiket Isten Lelke vezet. Az elmondottakat tehát abban foglalhatjuk össze, hogy amikor Isten a bűnöst igaznak fogadja el és neki bűneit megbocsátja, akkor őt fiává fogadja. „Annak az Egynek", t. i. Krisztusnak az engedelmessége által minősülnek a „sokak" igazaknak (Róm. 5, 19.). Ez nem azt jelenti, hogy úgy minősülnek igazaknak, „mintha" Isten igazaknak tekintené őket. A megigazultakat Isten újjáteremti az őket igazaknak elfogadó ítéletével, a bűnbocsánat által fiaivá formálja, mivel hisznek és mivel a Lélek vezeti ") így Holtzmann, id. h. II, 147. lap. 1 9) Holtzmann, id. h. II, 147. lap. ") Ehhez a kifejezéshez v. ö. „Isten igazsága" c. könyvemet a függelék megfelelő címszavánál.
