Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Megigazulás, bűnbocsánat és új élet Pál apostolnál

158 ismert zsidó imádság kifejezéseinek a körében mozog s azt írja körül, hogy Istennek megmentő, üdvösséges cselekedete, t. i. a vétkes tartozásunk megszüntetése bűnbocsánatot jelent. És pedig bűnbocsánatot abban az értelemben, hogy az az Isten álta! teremtett életújulásban, a feltámadásban és a Krisztussal együtt való megelevenítésben valósul meg. Valóban, bajos volna még nyomatékosabban kifejezésre juttatni, hogy a bűnbocsánat pozitív jellegű folyamat. Megigazulás és új élet: 1. Róni. 1—5 és 6—8 összefüggése. Innét érthető meg az is, hogy Pál apostol a megigazulás által létesített új, eszkatológikus valóságot olyan fogalmakkai írja körül, melyeknek látszólag nincs vagy alig van kapcsolata a megigazulás gondolatkörével. Sokszor megfigyelték már, hogy az „Isten igazsága" és a „megigazulás" fogalmi körei a Róm. 6—8 összefüggéséből majdnem teljesen hiányzanak. Ezért egyesek úgy vélik, hogy „Róm. 6, 1—8, 11 a Krisztus halála által létesített üdvnek a másik, erkölcsi oldalát fejti ki, miután az 5. fejezet az üdvösségnek a tisztára vallásos oldalát írta le."

1

2) Vagy mások szerint a Szentlélek művét leíró fejezetekben „egészen új gondolatsor"

1

3) következik. Sőt az egyik magyarázó szerint „a Lélek ajándékát a hívő és megigazult keresztyének számára úgy kell értékelni, mint Istennek egy második kegyelmes cselekedetét a megigazulás és fiúvá fogadás mellett."

1

4) Ε szerint az értelmezés szerint Róm. 1—

δ egyfelől és Róm. 6—8 másfelől „két, egymás mellett önállóan haladó gondolatsort"

1

5) foglal magában és a magyarázó feladata kimerül abban, hogy megkeresse azokat a közvetítő fogalmakat, amelyek ugyan nem tanúsítják a két gondolatsor „összetartozását eredetileg", de mégis megértetik azt a „lehetőséget", hogy azok „ugyanabban az egy tudatban"

1

6) foglalnak helyet. 2. „Fiúvá fogadás." A megigazulásról szóló páli tanításnak ez az értelmezése azonban helytelen. Ezt mutatja már az a körülmény is, hogy a bűnbocsánat nem valami kizárólag „negatív" jellegű folyamat, ami1

2) V. ö. Jülicher: „Der Brief an die Römer", a „Schriften des Neuen Testaments für die Gegenwart erklärt" c. sorozatban, 3. kiadás, 1917, II, 263. lap. 1

3) V. ö. Holtzmann HJ.: „Lehrbuch der neutestamentlichen Theologie", 2. kiadás, 1911, II, 147. lap. ") Kühl: „Der Brief des Paulus an die Römer", 1913, 196. lap. 1

5) Holtzmann, id. h. II, 153. lap. 1

β) Holtzmann, id. h. II, 150. lap. — Itt utalhatunk arra is, hogy a megigazulásról szóló páli tanítás tulajdonképeni értelme nem a vallás „individualizálásában" van, mint ahogy azt ugyancsak Holtzmann mondja (u. o. 135. lap). Mert igaz ugyan, hogy mindig az egyén igazul meg, az egyén azonban az apostol szerint teljesen beletartozik a gyülekezetnek, mint Krisztus testének az eleven közösségébe; v. ö. pl. I. Kor. 10, 16 kk-et.