Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Keresztyénség és magyarság

11 („Három nemzedék és ami utána következik"). A forradalom túlságosan gyorsan múlott el ahhoz, hogy a magyar életkérdéseket új felismerésekkel és megtisztult akarattal megoldani törekvő vezető réteg válthatta volna fel azt a „harmadik nemzedéket", mely teljesen kiszolgáltatta magát a társadalmi és szociális liberalizmusnak s közjogi gondolkodásának megszűkített látóterébe be sem engedte a magyar föld és nép nagy életkérdéseit. Az 1919-i ellenforradalmat ez a „harmadik nemzedék" vitte diadalra. Ez tűzte zászlajára a „keresztény nemzeti gondolat"-ot, mint az új országépítés alapelvét. Érthető, ha ez a nemzedék kegyetlen bosszúval fordult mindazok ellen, akik az októbrizmus vagy éppen kommunistaság gyanújába keveredtek. Hiszen a nagy nemzeti összeomlásért jóformán a teljes felelősséget Jászi Oszkárék rövidlátó doktrinér nemzetiségi politikájára, meg a Károlyi Mihály kormányának elhamarkodott fegyverletételére hárította. Holott akármilyen végzetesen esztelen volt is a forradalmi kormányok politikája, az összeomlás okai jóval mélyebben feküdtek. A harmadik nemzedék önmagát, a saját gondolkodásmódját és cselekedeteit igyekezett igazolni, mikor az öszszeomlásért és az ország megcsonkításáért a forradalmat és ellenségeink elvakult rövidlátó gyűlöletét tette felelőssé. Mindez nagyon érthető, sőt talán az akkori helyzetben elkerülhetetlen is volt. De ez nem változtat azon, hogy az ellenforradalmi gondolkodás szellemisége nem egyengette az útját a magyarság életérdekei által követelt kibontakozásnak. A sajtó terén sikerült ugyan néhány új alapítás segítségével a magyar íróknak is hangot adni, sőt a katolikus egyháznak jelentős befolyást biztosítani. Azonban ez még nem törte le a háború előtti zsidóliberális újságírást, sőt az még csak most fejlődött ki igazán és érte el befolyásának a csúcspontját. így a „zsidókérdés" elsatnyult néhány verekedéssé, mely valóban nem szolgált a „keresztény-kurzus" jóhírnevének az öregbítésére. A „numerus clausus"-törvény eleitől fogva hatástalannak bizonyult, mivel számos lehetőséget adott a kijátszására. Egyébként sem fogta meg a kérdést mindenütt, ahol igazán égető volt. Legtöbbet sikerült még a földreform terén elérni. A forradalmak hatása alatt maguk a nagybirtokosok is ráébredtek annak a felismerésére, hogy a földbirtokmegoszlás egészségtelen és Nagyatádi Szabó István törvényjavaslata „a földbirtok egészséges megoszlásáról" előbbre is segíthette volna a földkérdés egészséges megoszlását, ha annak keresztülvitele körül legyőzhetetlen akadályok nem támadtak volna. így bár a földreform-törvény viszonylag elég nagy földbirtok-területeket mozgatott meg, Magyarország továbbra is maradt a nagybirtok hazája, ahol az 1000 holdas és annál nagyobb gazdaságok száma az összes gazdaságoknak csak 0.1%>-át, de a kezükben levő megművelhető föld az összes megművelhető földnek majdnem negyed-