Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Megigazulás, bűnbocsánat és új élet Pál apostolnál
Megigazulás, bűnbocsánat és új élet Pál apostolnál. Megigazulá.s. A megigazulásnál Isten az istentelent (Róm. 4, 5.) fogadja el, „minősíti" igaznak „annak az Egynek az engedelmessége révén" (Róm. 5, 19.). Isten a Jézus Krisztusba vetett hit által fogad el bennünket igazaknak: Krisztust „rendelte Isten, hogy véres áldozatával véghezvigye az engesztelést hit által" (Róm. 3, 25.). A megigazulást az apostol hellyel-közzel egyenesen a hitre alapozza („hit alapján", pl. Róm. 5, 1; Gal. 5, 5.). Bizonyításában hivatkozik I. Móz. 15, 6. szavaira, hogy Isten a hitet „igazságul számítja be" (Róm. 4, 3 kk.; Gal. 3, 6.). Mindez azt mutatja, hogy a megigazulás Pál apostol számára Istennek olyan bírói ítélete, mellyel az istentelent igaznak fogadja el. Más szóval helytelen a megigazulást úgy értelmezni, hogy az az embernek „belső megváltozása a bűnök eltörlése által", „a megszentelő kegyelemnek a lélekbe való beleoltása révén". 1) Ennek a katolikus értelmezésnek a helytelenségét már az apostol szóhasználata és terminológiája is bizonyítja. De mihelyt ezt megállapítjuk, azonnal felvetődik a kérdés: mi a (tárgyi) tartalma a megigazuláskor kimondott ítéletnek s mit jelent, hogy Isten a hitet „igazságul számítja be". Róm. 4 gondolatmenetének az összefüggéséből annyi azonnal megállapítható, hogy Isten a hitet nem mint erkölcsi cselekedetet vagy magatartást számítja be az embernek a hiányzó cselekedetek (a törvény betöltését tanúsító erkölcsi magatartás) helyett. Az apostol érvelésének csak akkor van értelme, ha hit és kegyelem ép olyan szorosan összetartoznak, mint ahogy a törvény cselekedeteiből származó igazság (iustitia) „tartozás szerint" követeli és nyeri el jutalmát. A késői zsidó teológusok, a rabbi-írástudók Ábrahám hitét érdemszerző cselekedetnek minősítették s úgy vélték, hogy Isten a hitet Ábrahámnak mint erkölcsi érdemet számította be igazságul. 2) Ezzel szemben Pál apostol annak a kifejezésnek, hogy „a hit igazságnak számít", olyan értelmet ad, mely az érdem képzetét teljesen kizárja ') Ez a katolikus egyház tanítása, v. ö. pl. Kalt: „Der Römerbrief", 1937, 33. lap. 2) V. ö. Strack-Billerbeck: „Kommentar zum Neuen Testament", ΠΙ, 187 k. lpk.
