Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Isten királysága — az eszkatológikus szemlélet síkjában
153 nyesítésével közelebb jut a megoldáshoz az eszkatológia nehéz problémája is: „A dogmatikában az utolsó dolgokról szóló fejezet nem ismételheti el egyszerűen a bibliai-teológiai tudósítást. De nem elégedhetik meg azzal sem, hogy utaljon mindazokra az ellenmondásokra, melyek minden szimbólikus értelmezéssel együtt járnak, ennek következtében lemondjon megismerésünknek ebből származó minden érdemleges gyarapodásáról, és csak filozófiai reflexiókkal szálljon vitába ... A keresztyén eszkatológiának vallásos megalapozása és történeti, átfogó iránya csak akkor érvényesül igazában, ha az üdvösség kiteljesedéséről szóló tanítást a szótériológia alapján fejtjük ki, tehát ha azt nem az ú. n. .történeti Jézus' történeti utóhatásaira, hanem az élő Krisztus maradandó jelentőségére alapozzuk. 4 0) S hogy ez mit jelent közelebbről, azt hadd fejezzem ki ugyancsak Kählernek egy nyilatkozatával: ,,Αζ élő, test szerint megdicsőült Krisztus a hívő számára azt jelenti, hogy egyfelől üdvössége van a jelenben, másfelől pedig, hogy megjelent számára a végérvényes üdvösség. Ha hitünk a kiengesztelő Krisztusban megragadja azt, akin keresztül teremtetett a világ, úgy benne találja meg azt is, aki a teremtett világot eljuttatja a végső tökéletességhez. És ahogy a testté lett Ige megtanít annak a felismerésére, hogy a nevelő kegyelem (sc. a törvény, mint paidagógos) előkészíti a kiengesztelő kegyelmet, úgy felismerteti velünk a kiengesztelésnek azt a sajátosságát is, hogy az előkészíti a megváltás végérvényes lezárását (vagyis az eszkatológikus megváltást). Az ígéret első alapvető beteljesedése kezességül szolgál a végső, második, teljességre vivő megváltás bekövetkezése számára is." 4 1) Ezen az alapon Kähler nyomatékosan hangsúlyozza a kinyilatkoztatás történeti jellegét. Ez számára azt jelenti, hogy „a kinyilatkoztatás belép a történelembe, és ily módon történetivé lesz, a nélkül, hogy maga történetté lenne, azaz felolvadna a történelembe." 4 2) De nem folytathatjuk tovább: Isten királyságának az eszkatológiai szemlélete elvezet bennünket a teológiai gondolkodás legsúlyosabb, legmélységesebb problémáihoz. Ha ezeket a problémákat „megoldani", értelmünk számára megfogható fogalmakba feloldani nem tudjuk, úgy figyelmeztessen ez bennünket hitünk végső, kimondhatatlan titkára. Ez titok marad számunkra, amíg e testben élünk és csak Isten színe előtt tárul fel, ott, ahol megszűnik a rész szerint való ismeret és eljön a tökéletesség. (Előadás a pestmegyei felsőegyházmegye lelkészértekezletén, 1937. novemberében.) *·) Idézi Holmström, id. h. 171. lap. ") Kähler: „Die Wissenschaft der christlichen Lehre", 3. kiad. 441. lap. , J) Kähler: „Dogmatische Zeitfragen" 2. kiadás, II, 366. lap.
