Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Isten királysága — az eszkatológikus szemlélet síkjában
151 akkor, amikor az eszkatológia idői, történeti jellegét nem tudja igazában megérteni. „Az eszkatológia tárgya nem az utolsó idők története (Endgeschichte) vagy a történelem vége (Geschichtsende), hanem az, ami a történelmen túl van. Az eszkatológia nem apokalyptika." 3 6) így tagadja Althaus a paruzia történeti jellegét. „A történeti paruzia contradictio in adjecto. A történelem értelme nem nyilvánulhat meg a történelem folyamán, még a végén sem. A paruzia értelme a történelemfeletti elem a történelemben, amelyhez csak a hit tud hozzáférni. A paruziának lényege és tartalma — t. i. annak a kinyilvánítása, ami Krisztus jelentősége az egész emberiség számára — lehetetlenné teszik, hogy az történeti esemény legyen. Akik ilyen értelemben veszik a paruziát, nem számolnak eléggé a történetiség lényegével." 3 7) Ez az állásfoglalás idézte fel Althaus körül a legnagyobb harcot és nyilvánvaló, hogy ezen a ponton van annak legsebezhetőbb pontja is. Ennek ellenére ma Althaus tételeinek a legnagyobb része átment a teológiai köztudatba és elemi igazsággá lett, ha sokszor nem is abban az értelemben, ahogy azt Althaus megfogalmazta. Althaus tételeinek az átütő jellegét mi sem mutatja jobban, mint hogy jelen keresztyénségünknek az örökkévalósághoz való közvetlen vonatkoztatottságát, más szóval keresztyénségünk eszkatológikus jellegét mindannyian érezzük s hogy ma mindenki, aki ad valamit teológiai képzettségének a korszerű jellegére, eszkatológikus keresztyénségről beszél. Althaus az eszkatológiát valóban „az egész teológia mértékévé" tette. Az eszkatológiában futnak össze a keresztyén hitnek a szálai: hogy mit mondunk kinyilatkoztatásnak, hogy hogyan értjük a történelmet, hogy kicsoda Krisztus, hogy mi a hit és megigazulás, mindez döntő módon attól nyeri értelmét, milyen módon tudjuk felvenni magunkba az evangélium eszkatológikus üzenetét. Az eszkatológikus szemlélet érvényesül az újabb írásmagyarázatban is. Pl. Hauck Márk-kommentárja 3 8) a Barth—Althaus-féle időtlen eszkatológia-fogalmat teszi értelmezése alapjává, hasonlóan hangsúlyozza Schniewind Máté és Márk-kommentárjaiban 3 9) az evangélium üzenetének eszkatológikus jellegét. Ugyanezt látjuk a Kittel által szerkesztett „Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament" című reprezentatív és összefoglaló jellegű munka tanulmányaiban. Végül hadd utaljak ebben az összefüggésben Wendland Heinz Dietrich: „Die Eschatologie des Reiches Gottes" (1931) c. művére. Benne a Barth és Althaus által meghonosított szemléletnek már egy bizonyos kritikája is jelent»·) V. ö. Holmström, id. h. 318. lap. Althaus, id. h. 3. kiadás, 151. lap. M) A „Theologischer Handkommentar zum Neuen Testament" c. sorozatban (1931). s e) A „Neues Testament Deutsch. Neues Göttinger Bibelwerk*' c. sorozatban.
