Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Isten királysága — az eszkatológikus szemlélet síkjában
147 megszüntetését jelenti, áll a végső óra embere, az az ember, aki Jézus Krisztus paruziáját várja." 2 3) „Vájjon senkinek sem sajog a füle? Hát egyáltalán nem hallgat már el a haszontalan beszéd az .elmaradott' paruziáról? Hogyan ,maradjon el', ami fogalma szerint egyáltalán nem .következhetik be'? Mert semmiféle időbeli esemény, sem semmiféle mesebeli .világvége' nem az Üjtestámentomban hirdetett vég, s ennek nincs semmi köze semmiféle esetleges történeti, tellurikus vagy kozmikus katasztrófákhoz, hanem az a vég valóban a vég", annyira a vég, hogy az ezerkilencszáz esztendő nemcsak keveset, de egyáltalán semmit sem jelent ahhoz képest, ami annak közelségét vagy távolságát illeti, annyira a vég, hogy már Ábrahám látta ezt a napot és örvendezett." 2 4) Az eszkatológia történése így kitágul a végtelenbe, időtlenné lesz Barth számára. Ezzel együtt jár, hogy az örökkévalóság az isteni világ időfölötti jelenében tükröződik, ill. már meg is valósul. „Van egy olyan ,pillanat' az idők során, amely nem időbeli pillanat. De minden időbeli pillanat elnyerheti ennek a pillanatnak a teljes méltóságát. Ez a pillanat az örök pillanat, a ,most', amidőn megáll a mult és jövő. Amaz nem múlik el, emez nem közeledik. Az idő elárulja titkát: nem az idő múlik és siet, hanem az ember az, aki Istenben volt és lesz, meghal és él." 2 5) Az örökkévalóság realitása Barth szerint — Holmström kifejezésével — „az időtlenség ,most'-jának az aktuális jelen volta." 2 6) „'Jézus', mint történeti határozmány — mondja Barth ennek a szemléletnek az alapján híressé lett hasonlatával — a törési hely az előttünk ismeretes világ és egy ismeretlen világ közt. Idő, dolgok és emberek az előttünk ismeretes világnak ezen a helyén nem emelkednek fel más idők, dolgok és emberek fölé, de mégis annyiban, amennyiben elhatárolják azt a pontot, amely az idő és örökkévalóság, dolog és eredet, az ember és Isten közti elrejtett választóvonalat láthatóvá teszi." 2 7) A bibliai történet az Ó- és Üjtestámentomban éppen ezért nem „történet", ,,hanem felülről tekintve szabad isteni cselekedetek sora, alulról tekintve pedig egy magában lehetetlen vállalkozás eredménytelen kísérleteinek a sorozata." 2 8) Ezt nevezi Barth a bibliai vonal túlvilágiságának, történetietlenségének, világi voltának. Így tagadja Barth pl. Jézus feltámadásának történetiségét éppen úgy mint a paruzia történeti jellegét. Ez a néhány idézet csak nagyon halvány képet ad arról, hogy mit jelent Barthnál az eszkatológia. De mégis alkalmas 2 3) Id. h. 484. lap. «) U. o. «) Id. h. -*<>) Holmström id. h. 238. lap. ") Id. h. 5. lap. ? s) „Das Wort Gottes und die Theologie", 1925, 83. lap. 10*
