Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Isten királysága — az eszkatológikus szemlélet síkjában
146 annak legyőzése érdekében íródott, akkor legnagyobb meglepetésére ezekben a kérdésekben bizonytalan tapogatódzást és végeredményben ugyanazokat a szólamokat találja kissé letompítva. Talán semmi sem mutatja annyira a konfesszionális teológia háború előtti csődjét, mint az a tény, hogy nem volt semmi mondanivalója evvel az értelmezéssel szemben. III. Mint már említettem, a világháború után megindult új tájékozódás a teológiában a keresztyénség új értelmezésére vezetett. Benne hatalmas erővel törnek elő a háború előtti évek kultúroptimizmusában elnyomott vagy észre nem vett erők. Ezeknek ható erejét csa (k növeli a háború átélése következtében uralomra jutott Untergang-hangulat. A világháború tapasztalatai, a kultúrának a háború nyomán ránk szakadt válsága rádöbbentettek bennünket Isten ítéletének a komolyságára. Ez kedvező légkört teremtett annak megsejtésére is, amit az eszkatológia szóval fejezünk ki. Barth „Római levelé"-ben jelentkeznek ezek a motívumok először átütő erővel. „Krisztushoz az olyan keresztyénségnek, amely nem teljesen és tökéletesen, maradéktalanul eszkatológia, teljesen és tökéletesen és végérvényesen nincs semmi köze", — ez Barth radikális tétele. 1 9) Ez első pillanatra azt a benyomást kelthetné, hogy Barth átveszi Schweitzer tételét a konzekvens eszkatológiáról, csakhogy amíg Schweitzer számára a keresztyénség életfeltétele, hogy mind jobban megüresedjék eszkatológikus tartalmától, addig Barthnál az eszkatológia egészen új értelmezést nyer. De mit is mond Barth eszkatológiának? Az eszkatológia „feszültséggel teli kifejezés a láthatatlan üdv számára, mely egyedül az ítélet negatív formájában lesz számunkra láthatóvá." 2 0) Amíg a háború előtti teológiai gondolkodás, különösen Schweitzer az eszkatológiát tisztára idői, — futurikus — értelemben vette s ezért nem tudott az eszkatológia képzetével semmit sem kezdeni, addig az most Barthnál idői értelmét majdnem teljesen elveszíti és tartalmi megjelöléssé lesz. ,,Αζ időnek minden pillanata... az örökkévaló pillanat hasonlata". 2 1) „Jézus Krisztus be nem köszöntött, de végtelenül közeli napjának árnyékában látjuk éltünk napjait folyni, a ,most' árnyékában pereg az idő, Isten árnyékában veszik útjukat az emberi dolgok .. ." 2 2) „Ami az időn túl van, az nem idő, hanem örökkévalóság. Nem, minden idő határán, Istennek a fejünk felett függő fala előtt, amely minden időnek és minden időtartalomnak a '·) „Der Römerbrief", 2. kiadás, 298. lap. Holmström, id. h. 237. lap. ä l) „Der Römerbrief", 482. lap. «) Id. h. 288. lap.
