Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Isten királysága — az eszkatológikus szemlélet síkjában

I 145 sen hiányzott az eszkatológikus reménység, az eszkatológizmust Jézusnál tisztára kora gondolkodásából származó szemléleti formának tekintette. Nem ismerte fel ez eszkatológikus reménység igazságtartalmát, hiszen szerinte az eszkatológikus dogma okozta Jézus bukását. A keresztyénségnek az eszkatológiától való mentesítése szerinte nemcsak történelmileg, hanem dogmatikailag is indokolt. A „keresztyén világnézetnek egyedül Jézus Krisztus személyiségére kell alapozódnia a nélkül, hogy tekintettel lenne arra a formára (t. i. az eszkatológikus szemléletre), melyben magát annak idején kiélte."

1

6) Ha azonban így ítéljük meg Jézust, akkor joggal vetődik fel a kérdés: mit keres ez a csődöt mondott rajongó Jézus a „keresztyénség"-ben? Schweitzer ugyan nagy határozottsággal próbálja hangsúlyozni Jézus „emberfölötti személyiségét",

1

7) azonban ha elvetjük Jézus evangéliumában ezt a Schweitzer szerint koreszmékből táplálkozó keretet, a „formát" és az így értelmezett evangéliumnak a magját, a lényegét próbáljuk megkeresni, akkor gyakorlatilag alig marad egyéb, mint néhány „vallás-erkölcsi eszme". Isten atya és szeretet, a polgári gondolkodás mértékére leszállított erkölcsi követelések, mint a nagyon is szűk értelemben vett felebaráti szeretet, stb. Schweitzer „következetes eszkatológikus" szemléletmódja beletorkollik a kultúrprotestantizmus kétes értékű eszmevilágába. Ha az ember a háború előtti évek exegetikai irodalmát végigszántja, akkor megdöbbentő módon veheti észre benne a tanácstalanságot, mely ezzel a konstrukcióval szemben uralkodott. Pl. Klostermann 1909-ben megjelent Máté-kommentárjában az Isten királyságáról írt összefoglaló fejtegetéseiben

1

8) hangsúlyozza ugyan Isten királyságának az eszkatológikus jellegét. Számára ez kritikai mértékül is szolgál olyan igéknél, melyeknél az eszkatológikus vonást nem lehet megállapítani: az ilyen igéket az apostolok, ill. a gyülekezet köréből származtatja. De Klostermann ennek ellenére sem meri Jézust a konzekvens eszkatológia értelmében tragikus hősnek, bukott rajongónak minősíteni. Schweitzer tulajdonképpeni véleményét tehát elveti, noha kiindulópontját és annak megokolását, kifejtését elfogadja. Inkább közvetít és meglehetősen semmitmondó eredménnyel azt tartja jellemzőnek Jézusnak az Isten királyságára vonatkozó igéjében, hogy annak két vonása „egészen új": egyfelől az Isten királysága közvetlen közelségének a hirdetése vagy (!!) a jelenlegi ittléte; másfelől a határozott vallás-erkölcsi irányba fordulása és a nemzeti-politikai reménység elutasítása. Ha az ember evvel összehasonlítja pl. Feine újszövetségi teológiáját, melv kimondottan a liberális-vallástörténeti szemlélet ellen, ") Id. h. 98. lap. 1

7) Id. h. 97. lap. ,

β) A Lietzmann-féle „Handbuch zum Neuen Testament" sorozatában. II, 183. lap. 10