Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Isten királysága — az eszkatológikus szemlélet síkjában

144 valakinek, aki erőszakkal kényszeríti ki eljövetelét. "

1

1) „Az Isten királyságának hatalomban való eljövetele attól az engeszteléstől függ, melyet Jézus visz véghez. Ez a messiási szenvedés titkának az alapvető vonása.

1

2) így vállalja Jézus a halálba vezető útat abban a meggyőződésben, hogy ezáltal sikerül neki Isten királysága eljövetelét kikényszeríteni. S Jézusnak sikerült ezt a „dogmatikus elhatározást" tettre váltani és egyedül meghalni Jeruzsálemben. De a halál Jézus számára csak mint „dogmatikus, de nem mint történeti-tapasztalati" kényszer állott fenn.

1

3) Ezért Jézus halála tulajdonképen, — Jézus szemszögéből nézve, — fiaskó. Rendkívül jellemző, hogy Schweitzer hogyan írja le Jézus történetének ezt a centrális mozzanatát. „Csend mindenütt! Ekkor jelenik meg a Keresztelő s hirdeti: Térjetek meg! Az Isten királysága elközelített! Nem sokkal azután Jézus, aki önmagát az eljövendő Emberfiának tartja, belenyúl a világtörténet kerekének a küllőibe, hogy az mozgásba jöjjön, az utolsó fordulatot megtegye és a világ történetének természetes folyásában kikényszerítse annak a végét. Mivel ez nem sikerül neki, rá akaszkodik a kerékre. Ez egy fordulatot tesz és felőrli őt. Jézus a helyett, hogy elhozta volna az eszkatológiát, megsemmisítette azt. A világ kereke tovább fordul és tetemének a roncsai még mindig rajta lógnak, jóllehet ő volt az egyetlen mérhetetlenül nagy ember, akiben volt elég erő ahhoz, hogy önmagában ismerje meg az emberiség szellemi uralkodóját és hogy erőszakot kövessen el a történelmen. Ez az ő diadala és uralkodása."

1

4) S a keresztyénség története? — kérdezzük. „A .keresztyénség' egész története, a belső, az igazi története — mondja Schweitzer — mind a mai napig a paruzia elhalasztódásán alapszik, azaz helyesebben a paruzia be nem következésén, az eszkatológiai reménység feladásán, s vele együtt a vallásnak ezzel együtt járó és mind tovább kiható mentesítésén az eszkatológiától". Jézus halála „ténylegesen elintézte az eszkatológiát, noha az őskeresztyén gyülekezet még egészen benne élt... . A történelem folyamán szükségszerűen kialakult az eszkatológiamentes keresztyén világnézet. A történelem ezzel csak azt teremtette meg, amit a tények logikája már Jézus halála által megkövetelt."

1

5) Schweitzer konstrukciójának a bírálatába itt nem bocsátkozhatunk. Annyi nyilvánvaló, hogy Schweitzer helyesen ismerte fel az Isten királyságának eszkatológikus jellegét. Azonban ezt a felismerést nem tudta hasznosítani. Hitéből és vallásából telje») Id. h. 434. k. lap. u) Schweitzer: „Das Messianitäts- und Leidensgeheimnis". 1901, 13. lap. n) „Geschichte der Leben Jesu Forschung", 438 k. lap. ") „Von Reimarus zu Wrede", 367. lap. Idézi Holmström: „Das eschatologische Denken der Gegenwart", 1936, 84. lap. ") „Das Messianitäts- und Leidensgeheimnis" 95. lap.