Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Isten királysága — az eszkatológikus szemlélet síkjában
143 Weiss tétele alapján kiterjedt polemikus irodalom keletkezett. Ennek hatása alatt maga Weiss is kényszerítve érezte magát arra, hogy monográfiájának a második kiadásában tételeit tompítsa, és pedig annál is inkább, mivel maga Weiss sem gondolt arra, hogy az Isten királyságának ezt az állítólagos jézusi értelmét a teológiai gondolkodás és a gyakorlati igehirdetés számára használhatónak minősítse. A jelen század első évtizedében új fázisba lépett ez a kérdés. Schweitzer Albert, a modern teológiának egyik legérdekesebb alakja, aki utóbb az afrikai őserdőbe vonult vissza, hogy ott betegeket gyógyítson, több művében, de különösen az átütő erejű Jézus élete-kutatás történetében 8) új erővel állította fel a tételt, hogy az Isten királysága Jézus igehirdetésében kizárólag eszkatológikus valóság. Schweitzer szerint Jézus teljesen az Isten királysága hamaros beköszöntének a reménységében élt. Az eszkatológia szerinte „dogmatikus történet, mely a természetes történetbe belenyúl és azt megszünteti". 9) Más szóval az eszkatológia az a dogma, tanítás és meggyőződés, mely az Isten királyságának a bekövetkező megvalósulására vonatkozik. Ennek az eszkatológikus tanításnak Jézusnál történelemformáló ereje van, amennyiben Jézus teljesen abban a meggyőződésben élt és cselekedett, hogy küszöbön áll Isten királyságának a bekövetkezése. Isten királyságának a megvalósulása pedig szörnyű világkatasztrófában megy végbe: e világ elpusztul és a messiás megalapítja birodalmát. A tanítványok kiküldésénél mondott beszéd ennek a „következetes eszkatológizmusnak" a programmja. Ekkor cselekszik Jézus az eszkatológikus dogma alapján, — de a paruzia a Mát. 10, 23-ban kifejezett várakozás ellenére néni következik be. „A történelem természetes folyása dezavuálta a dogmatikus történelmet, amelynek értelmében Jézus cselekedett. A természetfölötti történelem eseménye, amelynek be kellett volna következni, és pedig a kijelölt időpontban, elmaradt. Ez volt az első „történeti" esemény Jézus számára, aki kizárólag a dogmatikus történetben élt, ez volt számára a központi jelentőségű esemény, amely cselekedeteit visszafelé lezárta és a jövendő felé új tájékozódást adott neki". 1 0) Ez az új tájékozódás abban van, hogy Jézus új meggyőződésre jut: imádságára maradt el, úgy véli, a megpróbáltatások és kísértések ideje, melynek az Isten királysága beköszöntét meg kell előznie. De a világ tele van bűnnel és e miatt Isten elégtételt vár. Ennek következtében Jézus úgy érzi, hogy az Isten királysága beköszöntének még egy feltétele van. „Még hiányzik egy teljesítmény és azok mellé, akik Isten királyságán erőszakot követnek el, oda kell állania 8) Az 1. kiad. „Von Reimarus zu Wrede" címen 1906, a 2. kiad. Geschichte der Leben Jesu.Forschung" címen 1913. ·) „Geschichte der Leben Jesu.Forschung", 2. kiadás, 1921, 391. lap. u) Id. h. 406. lap.
