Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Isten királysága — az eszkatológikus szemlélet síkjában
142 amikor az Isten országát úgy határozza meg, hogy az „a világnak az a szellem-erkölcsi állapota, amelyben Isten akarata mindenütt és mindenben beteljesedik". 5) Ha ezeket a meghatározásokat jól megfigyeljük és Ritschl teológiai gondolkodásának az alapvonásaival egybevetjük, akkor nem nehéz megállapítani, hogy az Isten országának ez a fogalma nem egyéb, mint vallásos vetülete annak, amit Kant a legfőbb jó eszméjének nevezett. „A gyakorlati ész kritikájá"-ban Kant Isten országának nevezi az olyan világrendet, „amelyben az értelmes lények teljes szívükből az erkölcsi törvénynek szentelik magukat". 6) Az Isten királyságának ez az értelmezése egyik tényezője és pillére volt annak a felfogásnak, mely Jézust magát is elsősorban az erkölcsi kategória segítségével igyekezett megérteni s benne bizonyos új vallás-erkölcsi „eszmék" hordozóját látta. Hogy ezekben az eszmékben a kritikai idealizmus jórészt önmagát ismerhette fel, arra csak utalhatunk. Ami az evangéliumban nem illeszkedett bele ezeknek az eszméknek a gondolatkörébe, mint nevezetesen pl. az eszkatológikus várakozás, azt jelentéktelennek tüntették fel vagy pedig olyan „koreszmék"-nek, amelyeknek a mi korunkban már nincs érvénye. Az első jelentős támadás Jézus evangéliumának ez ellen az értelmezése ellen Ritschl közvetlen közeléből indult el. Weiss János, akkoriban göttingeni professzor és Ritschl veje, apósának a halála után három évvel, 1892-ben egy monográfiát bocsátott közre „Die Predigt Jesu vom Reiche Gottes" címen, amelyben a következő tételt állította fel: „Az Isten királysága Jézus felfogása szerint kizárólag világfeletti (transcendens) nagyság, amely e világhoz a kizárólagos ellentét viszonyában van. Ez azt jelenti, hogy Jézus gondolatvilága szerint nem lehet szó az Isten királyságának e világon belüli fejlődéséről. Ennek a megállapításnak az alapján látszólag azt kell következtetnünk, ho°-y e képzet dogmatikus vallás-erkölcsi alkalmazása az újabb teológiában jogosulatlan, mert azt teljesen megfosztotta eredeti eszkatológikus-apokaliptrkus értelmétől. Hiszen csak látszólag biblikus eljárás az, ha a kifejezést más értelemben használjuk, mint Jézus". 7) így alapozódik meg az Isten királyságának eszkatológikus értelmezése, mely a Ritschl által befolyásolt teológiával szemben tagadja, hogy az Isten királysága az erkölcsi cselekvés célja volna és a világ fölötti uralmat jelentené. Az Isten országa nem a szeretettől motivált cselekvés által valósul meg, hanem kizárólag futurikus valóság Jézus evangéliuma szerint: e világhoz sentmi köze sincs, sőt megvalósulása ennek a világnak az összeomlását jelenti. 5) Czeglédy—Hamar—Kállay: „Bibliai Lexikon", 531. lap. ·) V. ö. Weiss Johannes: „Die Idee des Reiches Gottes in der Theologie", 1901, 82. k. lpk., kül. 86. tap. 7) Id. h. 49. k. lap.
