Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Isten királysága — az eszkatológikus szemlélet síkjában
141 mán s a jelen század első két évtizedében uralkodó irányzatok során került. Az űj tájékozódásra a gyülekezeti munkában, nevezetesen az igehirdetésben rejlő indítékok adták az egyik legfontosabb indítást. Közrejátszottak ugyan más mozzanatok is, főként emberéletünknek az a szörnyű krízise, amelybe a világháború folyamán belekerültünk. De ezektől függetlenül és ezekkel egyúttal kapcsolatban is a gyülekezeti igehirdetés nehézségei nyitották meg Barth Károly szemét annak a meglátására, hogy tarthatatlanná lett a keresztyénségnek az az értelmezése, mely a liberális teológiában uralkodott, — talán így lehetne röviden ennek a teológia számára sorsdöntő munkának a jellegét meghatározni. II. De álljunk itt meg egy kissé. Hiszen amit eddig elmondottunk, talán túlságosan elméletinek látszik, s nem világít rá eléggé az írásmagyarázat és a gyakorlati igehirdetés kapcsolataira. A helyett, hogy a Barth fellépése után bekövetkezett helyzetet és annak alakulását továbbra is ilyen „elméleti" síkon vázolnánk, kíséreljük meg az eddig elmondottakat megvilágítani egy konkrét példán. Ez ha vázlatosan is, de mégis némi betekintést enged az írás értelmezésének a változásaiba és a jelentőségébe. A leghelyesebb és talán a legaktuálisabb is, ha ennek az érdekében az „Isten országa" (helyesebben „Isten királysága") fogalmát választjuk, hiszen ennek Jézus evangéliumában centrális jelentősége van. Ritschl Isten királyságát úgy határozta meg, hogy az „az igazságnak megfelelő cselekvés (Gerechtes Handeln) által egybefűzött alattvalók összessége" és hogy az „a keresztyén gyülekezetben tömörült emberiség szellemi és erkölcsi feladata", úgyhogy az „egyetemes szeretet indítékából mint cselekvésünk jelen gyümölcse" valósul meg. 2) Ennek a meghatározásnak a visszhangja hangzik széltében a mult század utolsó évtizedeinek az exegetikai műveiben. így pl. a történeti-kritikai iskola egvik főmestere, H. J. Holtzmann strassburgi professzor arról beszél, hogy a késői zsidóság gondolkodása szerint ugyan az Isten királysága teljesen eszkatológikusan meghatározott fogalom, de azt Jézus szelleme átformálta, a helyhez kötött fogalmak köréből minőségi jellegűvé tette s így megtisztította „ a legfőbb jónak vallásilag meghatározott fogalmává". 3) Pontosabban az Isten országa „a mennyből e világba belépő, e világivá átalakuló isteni rendje a dolgoknak". 4) Az Isten országának a ritschliánus meghatározása kísért pl. a Czeglédy-féle Bibliai Lexikonban is, 2) „Untericht in der christlichen Religion" 1875, 7—8. §. ') V. ö. Holtzmann: „Die Synoptiker" („Hand Commenfrar zum Neuen Testament" I, 1) 3. kiadás, 1901, 49. lap. 4) Holtzmann: „Lehrbuch der neutestamentlichen Theologie", 2. kiadás, 1911, I, 250. lap.
