Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Isten királysága — az eszkatológikus szemlélet síkjában

140 tában álló papok, valamint a hívők sokszor, hogy a „hitetlen írástudomány" rombol az egyházban. Hogy ennek a rombolásnak a gyökerét és az erejét megláthassuk, ahhoz még egy másik szempontot is figyelembe kell vennünk. Amikor az írásmagyarázó az írás értelmezésénél nem a keresztyén hitből indul ki, akkor szükségképen kénytelen valamilyen világnézeti, illetve filozófiai vezérelvet keresni, amely neki az írás értelmezésénél mintegy az útját bevilágító gyertyául kínálkozik. Pl. a történeti módszer számára nagyon természetes és látszólag nagyon „konzervatív" elv az a módszeres kiindulópont, hogy a bibliai iratoknak a vizsgálatánál igazolni kell azoknak a hitelességét. Ez azonban nemcsak a módszeres kutatásnak egy magában véve semleges elve, hanem a világnézettel is szerves összefüggésben van. Kifejezésre jut t. i. benne a felvilágosult gondolkodásnak az a meggyőződése, hogy a Biblia iratai „első sorban" történeti iratok. Szentírássá a bibliai iratokat e szerint a gondolkodás szerint az „értékelés", tehát a mi emberi alanyiságunknak egy szubjektív művelete teszi. Valóban, az írásmagyarázat felszabadult ugyan az inspiráció dogmája alól, de ezt a „felszabadulását" elcserélte a különféle világnézetek és filozófiai áramlatok rabságával. Az írásnak a mult század harmincas éveitől fogva kialakult történeti-kritikai értelmezése — alapelvei és vezérszempontjai szerint — a német idealizmusnak a gondolatvilágát tükrözteti. Ismeretes, hogy Strausz Dávid, akinek „Jézus élete" korszakos jelentőségűvé lett, és Baur Ferdinánd, akinek az őskeresztyénségre vonatkozó történeti koncepciója hatásaiban mind a mai napig érezhető, Hegel történetfilozófiáján indultak el. Amikor a hegelianizmus napja leáldozott, a kritikai idealizmus irányzatainak iskolái adták meg a döntő szempontokat. Ritschl indította meg életmunkájával ezt a folyamatot s az ő hatása uralkodott az egész háború előtti teológián. Az ú. n. „pozitív" teológusok, valamint a konfesszionalizmus képviselői, így pl. az ú. n. erlangeni teológiai iskola hívei ugyancsak a német idealizmus érdekterületébe tartozó Schleiermachernak az indításaiból táplálkoztak. De az ő befolyásuk távolról sem mérkőzhetett a ritschlianizmus hatásával és szellemi átütő erejével. Nincs időnk annak a vázolására, hogyan vezetett ez a teológiai munka az írás értelmezésénél jóformán a csődbe. A helyzet a legégetőbbé éppen az Újszövetség magyarázatánál lett, mivel az ú. n. liberális teológia — a név persze sehogyan sem eléggé kifejező és pontos, — egyenesen akadályává lett az írásmagyarázat területén annak, hogy az evangélium üzenete megszólaljon és tolmácsoltassék a gyülekezeteknek. Csak a világháború után megindult új tájékozódás szabadította el az írásmagyarázatot arról a holtvágányról, amelyre a történeti kritikai szempont egyoldalú érvényesítése · és a világnézeti szempontok befolyása következtében a mult század folya-