Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Jézus feltámadása és a húsvéti hit
131 ismét előtörhet a minden salaktól és a keresztyénség hosszú történetének sötétségeitől megtisztított igazi húsvéti hit" (93. lp.). „Az egyház húsvéti mítoszának és a legendának az összeomlása lehetőséget ad a keresztyénségnek arra, hogy ismét tiszta és tisztult hit legyen az Ür Jézusban" (86). Hogyan is állunk tehát az eredeti, tisztult húsvéti hittel? Hirsch arra törekszik, hogy megrajzolja a húsvéti hit történetét az eredeti tiszta formájától fogva addig, amíg az kialakul az Üjszövetségben előttünk levő formájáig. Mert hiszen az első keresztyénség körén belül nemcsak az eredeti húsvéti valóság szenvedett változást, hanem evvel összefüggésben, részben ennek következtében maga a húsvéti hit is. A húsvéti hit eredeti tartalmát Hirsch abban jelöli meg, hogy az örökkévalóság-hit, Isten kegyelmének a bizonyossága, a Szentlélek ajándéka és a hitnek szabadsága. Ha ezt egy kissé közelebbről körül akarjuk írni, akkor első sorban arra kell utalni, hogy a húsvéti történés Hirsch számára is eszkatológikus jellegű. A tanítványok benne éltek az eszkatológikus hitben és gondolkodásban. Húsvéti élményük is ebből a hitből táplálkozik. Azonban az ótestámentomi-zsidó vallás reménysége apokaliptikus „csodabirodalom"-ra irányult. Hirsch szerint ezen a ponton hozza a húsvéti hit a legnagyobb változást: az többé nem „csodabirodalom" várása, hanem „örökkévalóság-hit". „Az Isten országában való hit mindjobban elválasztódik minden földi várakozástól". Az új hitben adódó vallásos cél pedig „az örökkévalóságnak az egész életet betöltő jelene: az Ürnak és Lelkének jóvoltából az embernek saját életévé lett az az élet, mely a halált győzte le" (46. lap). így tapasztalja meg a hívő Isten atyai szeretetét: Isten immár kegyelmes Atya s az új hit Istennek a kegyelméből él. Ez emeli a hívőt a törvény fölé, amikor a Szentlelket nyeri el, s a Szentlélek által az istenfiúság szabadsága lesz az osztályrészévé. „Az embernek olyan ura van, aki lelkével megeleveníti, rendelkezik vele és vezeti." (48. lap.) Ennek az eredeti húsvéti hitnek a legsúlyosabb elváltozása akkor következett be Hirsch szerint, amikor az a zsidó feltámadás-hittel kapcsolódott. A farizeizmus hatása alatt tört be a keresztyénségbe a halottak testben való feltámadásáról szóló tanítás, ez kapcsolódik Jézus feltámadásával s alakítja ki az egyház hitét. Hirsch szerint Pál apostol „világosan érezte" a veszedelmet, mely a halottak feltámadásáról szóló tanítással együtt jár: t. i. hogy a keresztyénség ismét visszaesik a zsidó „csodabirodalomvárás" nagyon is e világias reménykedésébe. Küzdött is ez ellen a fejlemény ellen. Nevezetesen avval a tanítással, hogy csak a Krisztusban meghaltak támadnak fel és hogy a feltámadás reménységét igyekezett kiszabadítani a zsidóskodó gondolkodásból, mely a feltámadásban a földi létnek a megújítását remélte. Azonban az egyházban „nem a keresztyének feltámadásáról szóló páli tanítás, hanem a halottak egyetemes feltáma10*
