Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Jézus feltámadása és a húsvéti hit

130 többi történeti tények sorába, mint ahogyan a Feltámadottnak a megjelenései sem olyan történeti tények, mint pl. Péter apostol prédikálása Jeruzsálemben, vagy valamely keresztyén gyülekezet megalakulása. Althaus helyesen mondja: Jézus „megjelenései nemcsak objektive, hanem szubjektive is eszkatológikusak vol­tak. Nemcsak az volt eszkatológikus, amit a tanítványok láttak, t. i. Jézus másvilági élő volta és dicsősége, hanem a tanítványok látása maga is. Az a látás és hallás, mellyel a tanítványok Jézus új jövetelét észrevették, más volt, mint az a látás és hallás, melyet a történeti tapasztalás folyamán élünk át" (Wahrheit d. kirchl. Osterglaubens, 2. kiad. 23. lap.). Meg kell elégednünk ennek a megállapításával. Ebben az összefüggésben még csak arra kell utalnunk, hogy mit jelent a húsvéti történet számára a sír üres volta. Ha azt hangsúlyoz­zuk, hogy Jézus feltámadása eszkatológikus valóság, akkor ez önkénytelenül is felveti a kérdést: mi történt Jézus sírba tett testével. Erről az evangéliumok tudósítása nem szól semmit, így mi sem adhatunk e kérdésre feleletet. Ez hozzá tartozik Jézus feltámadásának a titokzatosságához. Az Újszövetség szá­mára minden esetre alapvetően fontos ebben az összefüggésben az, hogy a Feltámadott személye azonos avval a Jézussal, akit nagypéntek estéjén sírba tettek. Ennek a megállapítása nemcsak Jézus feltámadásával kapcsolatban jelentős, hanem szorosan összefügg a keresztyén feltámadáshittel is. Ha az Apostoli Hit­vallással valljuk a „testnek feltámadását", akkor ezt nem szabad olyan módon kiszínezni, mint ahogy azt általában és gyakran teszik, mikor a sírba tett testünk megelevenítésére gondolnak. Pál apostol hangsúlyozza: „Test és vér nem örökölhetik Isten országát" (I. Kor. 15, 50.). Testünk rég porrá vált majd már, mikor Isten új életre hív bennünket. De ez az élet a feltámadás­ban nem lesz test nélkül való élet, hanem új testet nyerünk és ezzel a feltámadásban nyert testtel is mi leszünk azaz folytatódik az öntudatunk (az öntudatunkhoz elválaszthatatlanul hozzátarto­zik a testünkről való tudat is). A feltámadáshitben ez a személy­szerinti azonosság, identitás a döntő, — amint azt Althaus hang­súlyozza. III. Ezzel már el is érkeztünk fejtegetéseinknek a legfontosabb részéhez. Mi a húsvéti történetek értelme és jelentősége keresz­tyén hitünk számára? Vagy pontosabban: hogyan függ össze a tanítványok húsvéti hite a feltámadás-hittel és az örök élet hitével? 1. Hirsch fejtegetéseiben ismételten hangsúlyozza, hogy az általa ú. n. „húsvéti mítosz" lerombolásával nem akarja a húsvéti hitet is megdönteni. Ellenkezőleg: „Az egyház húsvéti mítoszá­nak és a legendának az összeomlásával elérkezik az óra, amikor

Next

/
Thumbnails
Contents