Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
Jézus feltámadása és a húsvéti hit
117 A teológiai gondolkodás egész területére kiterjedő eszmélés új értelemben vetette fel a keresztyén eszkatológia kérdését. Ez, valamint a keresztyén hit erőteljesebb önmagára találása, és végül a világnézeti harcnak hihetetlen erővel való kitörése fokozott mértékben tette szükségessé és aktuálissá a Jézus feltámadásának a kérdésével való új foglalkozást is. Ezt Künneth Walter indította el „Theologie der Auferstehung" c. könyvével (1933). Ε könyv egészen rövid idő alatt két kiadást is ért, mutatván, hogy a kérdés mennyire az érdeklődés homlokterében áll. Künneth e könyve Jézus feltámadását nemcsak történeti szempontból vizsgálja, sőt ez a szempont tulajdonképen háttérbe szorul benne, hanem inkább arra törekszik, hogy Jézus feltámadásának az értelmét és jelentőségét dolgozza ki. Künneth könyvében Jézus feltámadása ismét visszanyeri a keresztyén hit számára azt a központi helyet, melyet Pál apostol sokat idézett szavai jelölnek meg: „Ha Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek, akkor még bűneitekben vagytok" (I. Kor. 15, 17.). Ebből a szempontból Künneth könyve alapvető jelentőségű és kiindulópontja minden újabb, a feltámadáshit értelmére és jelentőségére vonatkozó eszmélésnek. Künneth könyvének a hatása alatt tűzte ki az 1933-ban Sopronban tartott teológiai konferencia is Jézus feltámadását témául. 3) Künneth könyve azonban csak elindította újból a kérdés vizsgálatát. 1937-ben Kittel Gerhard „Die Auferstehung Jesu" címen összefoglaló tanulmányban vette a kérdést tanulmányozás alá 4) s a történeti kritika szempontjainak a vizsgálata alapján igyekezett megállapítani, hogy mit lehet történeti szempontból Jézus feltámadására vonatkozólag megállapítani s hogy mi az értelme annak, amit az Újszövetség Jézus feltámadásáról mond. Amíg azonban Künneth is, meg Kittel is az ősi keresztyén húsvéti hitet szólaltatták meg, addig a legutóbbi tárgyalásoknak a kiinduló pontja a Jézus feltámadását immanens szempontok segítségével magyarázó történeti kritika. Hirsch Emánuel a mult év tavaszán jelentette meg „Die Auferstehungsgeschichten und der christliche Glaube" c. könyvét. Ε könyv jelentőségét, valamint az általa felidézett hullámzást mutatja az a körülmény, hogy alig néhány hónap leforgása alatt a mult év nyarán Althaus „Die Wahrheit des kirchlichen Osterglaubens" címen külön füzetben foglalkozott vele. Althaus írását rövid néhány hónap alatt elkapkodták s az ennek az évnek az elején már második kiadásban jelent meg. 5) Hirsch könyve körül egyébként is megindult a tudományos vita s ez szolgáltatja az alkalmat arra, hogy e kérdéssel mi is foglalkozzunk. •') L. Kiss Jenő: „Jézus feltámadása, mint apologetikai probléma". Lelkipásztor, 1933/34, 152. k. lpk. Különlenyomatban is megjelent. «) Megjelent a „Deutsche Theologie" c. folyóiratban, 1937, 133— 16S. lpk. s) Ügy hallatszik, hogy már a 2. kiadás is elfogyott!
