Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

Jézus feltámadása és a húsvéti hit

118 I. Miben áll a Jézus feltámadására vonatkozó újszövetségi tudósításnak a problematikája? Ennél a kérdésnél első sorban a történeti kritikai szempontokra gondolunk s egyelőre kikapcsoljuk azokat a kérdéseket, melyek a feltámadáshit értelmére és jelentőségére vonatkoznak s annak a helyét a keresztyén hit összefüggésében vizsgálják. 1. A Jézus feltámadására vonatkozó tudósításoknak két ága van. Egyiket, az időrendi sorrendben régebbit az 1. Kor. 15, 3—8 alatt olvasható összefoglalásban találjuk meg. Pál apostol az első Korintusi levelet kb. 57 tavaszán írta. Az említett helyen nyilván nem tőle származó és már formált (hitvallásszerű) hagyományt szólaltat meg, amikor felsorolja a feltámadott Jézus „megjelenéseit". A tudósítások másik ága az evangéliumokban maradt ránk. Köztük a legrégibb Márk 16, 1—8. Ez csak az üres sír megtalálását, az angyali üzenetet és az asszonyok félelmét írja le. 16, 8-cal az evangélium szövege meglehetősen abrupt módon megszakad s ezért későbbi toldással igyekeztek az evangéliumnak kerekebb lezárást biztosítani (Márk 16, 9—20; e mellett azonban van egy ú. n. „rövidebb" toldalék is). Hogy miért csonka az evangélium szövege, azt ma bajos megállapítani. Ha valószínűvé lehet tenni, hogy Márk evangéliumát Máté és Lukács evangélisták használták, akkor ebből a körülményből azt a következtetést lehet levonni, hogy már ők is a jelenlegi csonka formájában ismerték az evangéliumot: legalább is annyi nyilvánvaló, hogy náluk is a nyitott sír feltalálásáról szóló tudósítással szakadt meg a Márkból származtatható tradíció fonala. Máté evangéliumában a húsvéti történet a nyitott sír feltalálásáról szóló elbeszélésen kívül még csak két rövid perikópát tartalmaz: egyik a papi fejedelmek csalásáról szól (Máté 28, 11—15.), a másik az evangélium lezárásául szolgál. Az utóbbi elmondja, hogy Jézus Galileában egy hegyen megjelent a tizenegy tanítványnak s nekik a missziói parancsot adta (Máté28,16—20). Csak Lukácsnál és Jánosnál kapunk valamivel bőségesebb tudósításokat a Feltámadottról. Lukács az üres sír feltalálásáról szóló elbeszélésen kívül elmondja az emmausi tanítványok történetét (Luk. 24, 13—35.), azután a feltámadott Jézus megjelenését húsvét vasárnapján Jeruzsálemben tanítványai körében (Luk. 24, 36—49.) és végül Jézus mennybemenetelét (Luk. 24, 50—53.). A mennybemenetel történetét Lukács egy kissé változott formában közli Csel 1, 3—11 alatt is. — Végül János evangéliuma a nyitott sír történetét önálló tradíció formájában közli (Ján. 20, 1—10.), ehhez csatlakozik Jézus megjelenése Mária Magdaléna előtt (Ján. 20, 11—18.), a tanítványok körében húsvét vasárnapján (Ján. 20, 19—23.), Tamás története és Jézus újabb megjelenése húsvét vasárnapjának nyolcadnapján (Ján. 20, 24—29.). Végül az evangélium függeléke a Feltámadott galileai