Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
A Biblia az Egyház könyve
112 vagy egyházi intézmény, hanem felfokozott és magasra emelt személyes vallásos élet, amely Jézustól indul ki, a lelkeket belevonja az Ő személyes életébe, ezáltal felemeli és szabaddá teszi őket. Minden tan vagy eszme csak kísérlet arra, hogy a vallásos személyiség életét értelmezze hatékony isteni hátterével együtt és az értelmezés által közvetetté tegye". 1 6) A kinyilatkoztatásnak ebben az értelmezésében teljesen elveszett az újszövetségi hit és az újszövetségi kinyilatkoztatásnak az eredeti, tulajdonképeni valósága. Mert Istennek hozzánk szóló igéjéből, megváltást szerző művéből a „vallásos személyiség" belső átélése, „istenélmény", a személyes élet vallásos felemelkedése és fokozása lesz. Természetes, hogy ilyen körülmények közt a Biblia is elveszíti tulajdonképeni értelmét és jelentőségét. Azok, akikhez az Isten igéje szól s akiket Isten eszközül használ fel a megváltás művénél, „vallásos hősök"-nek minősülnek: szellemiségükben „zúgnak az igazi isteni élet folyamai". A Bibliát ez a gondolkodásmód csak annyiban ismerheti el Isten igéjének, amennyiben a vallásos hősök átélése és az ő koruk „nagy napjai" „minden idők számára meghozták az alapvető döntést". 1 7) 4. Ha az elmondottakat áttekintjük, világosodik meg előttünk a protestantizmus útja. A Biblia mint Isten kinyilatkoztatásának eszköze — jórészt az inspiráció helytelen értelmezése folytán — tanná, tanok gyűjteményévé, az egyházi tan igazoló iratává, végeredményben „papiros-pápává" válik. Legfontosabbaknak benne azok a mondatok (az ú. n. „dicta probantia") tűnnek fel, melyekkel az egyházi tant a másként tanító egyházakkal szemben bizonyítani lehet. Amikor azután részben a történeti szemléletmód alkalmazása a Bibliára, részben pedig a felvilágosult modern szellem érvényesülése az egyházi gondolkodásban megdönti az inspiráció-tant s vele együtt a Biblia megszokott szemléletét, akkor válik belőle a protestantizmus „alaki elve". Ez az alaki elv nyerhet olyan értelmezést is, amely viszonylag közel jár a reformáció korának a gondolkodásához vagv még inkább az ó-protestáns tanhoz. De vehet olyan fordu") Troeltsch az id. h. ") „Wenn nun in solchem Geistesleben religiöser Helden die eigentlichen Ströme wahren göttlichen Lebens rauschen, wenn sich hier wie sonst nirgends Gott an der Menschheit und in der Menschheit offenbart, so ist die Bibel nicht als Buchstabe, sondern als lebendiges Wort gewiss ein Stück Gottes Wort und insofern jene Zeugen grosser Tage heute nur noch durch die Bibel uns nahe gebracht werden und jene grossen Tage doch für alle Zeiten die grundlegende Entscheidung gebracht haben, so muss der Bibel das Praedikat „Gottes Wort" in einzigartiger Weise zuerkannt werden". (Meyer A. cikke a „Religion in Geschichte und Gegenwart" 1. kiadása, I, 1135 lapjáról.) — Jóllehet Meyer a Bibliát itt Isten igéjének minősíti és pedig „egyedülálló értelemben", mégsem kerülheti el figyelmünket, hogy a megokolásban teljesen elveszítette és feladta a Biblia tulajdonképeni igényét. A Biblia e szerint a felfogás szerint nem olyan értelemben Isten igéje, mint ahogy azt az Egyház érti s mint ahogy a Biblia Isten igéjének bizonyult évszázadokon keresztül.
