Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)

A Biblia és az értelmiség

96 bizonyságtétele. A tanú is számot tart a megbízhatóságra és szavahihetőségre. Azonban a feladata egészen más, mint a történetíróé. A tanú személyes felelősséggel tanúskodik. Az evangéliumok is így tanúskodnak. Tanúskodnak Jézus mellett. Ahogy ők maguk egész hitükkel csüngenek Jézuson, úgy törekszenek tanúskodásukkal, bizonyságtételükkel arra, hogy mások, mi is higgyünk. Döntésre szólítanak fel és döntést követelnek. Az a döntés, melyről szó van, nemcsak azt jelenti, hogy el kell fogadnunk az evangéliumokat vagy el kell utasítanunk őket. A döntés az evangéliumok — s velük együtt Jézus — mellett más szóval a hit. Az evangéliumok s velük együtt az egész Újszövetség hitet akarnak ébreszteni bennünk. Az Újszövetségbe foglalt ige maga is munkálja bennünk a hitet, úgyhogy az írás állandóan eszköze Istennek, az ö Szentleikének. Ezért sokkal több az evangélium, mint a történeti tudósítás. Általa óhatatlanul döntés elé kerülünk s e döntés egyúttal felőlünk való döntés is. A mai ember számára talán éppen ez a legkényelmetlenebb és a legkellemetlenebb. Mert a mai ember szeret mindenféle állásfoglalás, különösen minden egyoldalú állásfoglalás elől kitérni. Annyira vérébe ment már át az a hiedelem, hogy a világban minden igazság csak relatív, hogy már nem is tud kiállani valami mellett, legfeljebb, ha a tömeg sodorja magával. Teljesen átment a vérébe az a meggyőződés, hogy nem érdemes semmiben sem hinni. Ezért értelmetlenül áll, mikor az evangélium hitet követel. Pedig az evangélium döntésre, hitre kényszerít. Ezért olyan nagyon nehéz olvasni, ezért olyan nehéz a mai embernek beleszokni a gondolkodásába, a légkörébe. Amikor a Biblia szól hozzánk azt akarja, hogy mi is úgy tegyünk, mint a vakon született (Ján. 9, 1 kk.). Ennek a szülei is kitértek a döntés elől, mikor a farizeusok kutatni kezdték, mi is történt. De a vakon született bátran tanúságot tett Jézusról. Hiába mondják neki a farizeusok: „Mi tudjuk, hogy ez az ember (t. i. Jézus) bűnös." Mégis csak azt felelte: „Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok." (Ján. 9, 25.) — Mi is úgy vagyunk mint ez a vakon született. Talán nem tudunk megfelelni sok mindenféle ellenvetésre és kétségre, melyet a Biblia olvasásakor támaszt bennünk. De ha a Lélek megnyitja lelki szemünket a lelki vakságból, akkor a kétségeink eltörpülnek, jelentéktelenné, semmivé foszlanak szét. Döntően fontos akkor csak az az egy: „Noha vak voltam, most látok." Ez pedig ma sem nyilatkozhatik meg másként mint a vakonszületettnél: „Hiszek, Uram!" Az evangélium pedig hozzáteszi: „És imádá őt." (Ján. 9, 38.) III. Gondoljuk át még egyszer az elmondottakat. Akkor meglátjuk, hogy a legnagyobb nehézséget a Biblia olvasásánál, a