Karner Károly: Evangélium, magyarság (Győr, 1942)
A Biblia és az értelmiség
95 mondják el Jézus történetét. Ε helyett egészen más dolgokat találunk az evangéliumokban. Tele vannak csodás eseményekkel, melyekkel a modern természettudományon nevelődött ember nem tud mit kezdeni. De ez még csak hagyján. A csodákat a mai ember hajlandó elintézni a legenda szóval. Ügy véli, régente az emberek olyan naivak voltak, hogy azonnal csodákat szimatoltak, ha valamit nem tudtak megérteni. De vannak sokkal súlyosabb kérdések is. Az evangéliumok egyáltalán nem számolnak olyan szempontokkal, amelyek minden történetírás számára magától értetődnek, még akkor is, ha primitív krónikával van dolgunk. Az evangéliumokban pl. semmit sem hallunk arról, hogy Jézus hogyan fejlődött, hol és mit tanult, kinek a hatása alatt nőtt fel. Ennél még feltűnőbb, hogy az evangéliumokban jóformán semmit sem olvasunk a Jézus által elindított mozgalom külső lefolyásáról, azokról az okokról, amelyek miatt meg kellett halnia stb. Mindezek súlyos kérdéssé válnak a modern ember számára, ha kissé gondolkodva olvassa az evangéliumokat. A mai ember szívesen hallana arról, hogy Jézus valami megragadó szép új eszmét, tant, filozófiát hozott a világba. Legalább is azt keresi az evangéliumokban. Sokszor hallhatjuk pl., hogy Jézus hozta a szeretet eszméjét a világba s hogy ő alapította meg a szeretet vallását. Azonban éppen az evangéliumokat tárgyaló kutatók világosítanak fel benünket arról, hogy ez téves. Az evangéliumok nem filozófiát tartalmaznak, Jézus nem hozott új eszméket, a szeretet parancsa pedig már megtalálható az Ószövetségben. Azután észre kell vennie a modern embernek, hogy Jézus világot boldogító vagy megváltó eszmék és tanítások hirdetése helyett maga lép ki az evangéliumból és valami hallatlan igényt támaszt velünk szemben. Ezt egész röviden úgy lehet kifejezni, ahogy azt János evangéliumában olvassuk. Jézus ott azt mondja: „Én és az Atya egy vagyunk." (Ján. 10, 30.) „Aki engem látott, azt látta, aki engem elküldött." (Ján. 12, 45.) Az egész Újszövetség tele van avval, hogy aki Jézussal találkozik, az Istennel találkozik, s hogy másként Istennel nem is lehet találkozni, legalább is Istennel, mint Atyával nem lehet másként találkozni, mint Jézuson keresztül, ö az út és pedig az egyetlen út az Atyához. Ha valaki más úton akar közeledni Istenhez, akkor tévútra kerül, vagy saját maga alkotta isteneket, „bálványokat" hajszol. Minderről az evangéliumok nem történeti tudósításokat közölnek. Akkor járunk el a leghelytelenebbül és akkor ismerjük leginkább félre az evangéliumot, ha azt történeti tudósításnak, valami primitív krónikának tekintjük, és azt a mértéket alkalmazzuk rá, melyet a történeti tudósításra alkalmazni szoktunk és alkalmazni lehet. Az evangélium kevesebb is, meg sokkal több is, mint a történeti tudósítás. Kevesebb, mivel nem elégíti ki a történetkutató kívánságát. De sokkal több is, mivel hasonlíthatatlanul többet ad, mint amit a legjobb és leghitelesebb történeti tudósítás adhat. Az evangélium a tanúnak a tanúvallomása,
