Karner Károly: Isten igazsága. Pál apostol levele a rómabeliekhez (Győr, 1942)

I. főrész: Az evangélium által Isten üdvösséget szerez a hívőnek (1,18—8,39)

47 5 •6 7 8 9 10 11 hanem az ÓSz-ben adott törvénynek, mint az Isten által adott törvénynek a rendelkezéseit látja maga előtt. Nehézséget rejt magában a példa alkalmazása is. Az apostol nem értelmezi a példát úgy, hogy pl. a törvényt a férjhez, a keresztyént, ill. helyesebben a gyülekezetet pedig az asszonyhoz hasonlítaná (Krisztus és a gyülekezet viszonyát a házasság képével szemlélteti Ef. 5, 25 kk.). Ha a képet alkalmazni akarnánk, akkor tulajdonképen a törvénynek kellene meghalni, hogy az, akit a törvény kötelező ereje a hatalmában tart, felszabaduljon a törvény hatálya alól. Erről azonban nem lehet szó. Ellenkezőleg, mi keresztyének kerültünk a törvényhez való viszonyban a halál állapotába. Igaz viszont, hogy olyan halál állapotába, amikor a halálon keresztül új élet támad és az új élet „gyümölcsöt terem". — Az apostol által felhozott példa alkalmazásának nehézségeire nem szabad azt mondani, hogy az apostol a törvény és a keresztyén ember viszonyának kifejezésére alkalmatlan példát választott. Inkább az a helyzet, hogy a szemléltetett viszony egyedülálló paradoxiája szétszakítja minden hasonlat kereteit és lehetőségeit. Azért a felhozott példában csak azokat a mozzanatokat szabad alkalmazni és kiemelni, melyeket az apostol maga is hangsúlyoz. Nevezetesen, hogy a keresztyének „Krisztus teste által", azaz tehát Krisztusnak érettük halálra adott teste által meghaltak a törvény számára s hogy ennek következtében a törvény és a törvény hatálya alatt álló ember „jogviszonya" felbomlott, megszűnt, továbbá, hogy akik a törvény számára meghaltak, Krisztus által új élethez jutnak s ezentúl már a Krisztuséi. Ez pontosabban annyit jelent, hogy „hústest"-ben (ehhez a kifejezéshez v. ö. a függelék fejtegetéseit!) csak voltak. „Hústestben lenni", „hústestben járni" egyenlő értelmű azzal, hogy tagjainkban a „bűnös szenvedélyek", azaz a bűnök okozta szenvedélyek dolgoznak és pedig úgy, hogy a bűnös szenvedélyek táplálékukat a törvényből merítik. Nem a törvény támasztja ugyan bennünk a bűnt és a szenvedélyeket, azonban a törvény csábít, kihívja az ellenállásunkat és a bűnnek alkalmat, ürügyet ad arra, hogy megejtsen. Ezért hústestben járni, a bűnös vágyak kényszere alatt élni annyit jelent, mint gyümölcsöt teremni a halál számára. Ezzel a régi és „természetes" állapottal áll szemben a csodálatos, Krisztus szabadítása által létre jött, bennünket az eszkatológikus új világba áthelyező „most". Ezt írja körül Pál azzal, hogy a törvény kötelező ereje megszűnt, hogy mint meghaltakat, nem tart már fogságában a törvény s hogy ennek eredményeként nem élünk továbbra a „betűnek", a törvény rideg és lelketlen szavának a „régi szellemisége" („ósága", ahogyan Károlyi fordította) alatt, hanem úgy szolgálunk Jstennek, mint akiket a Szentlélek újított meg. 7, 7—25: Törvény és bűn. Mi következik mindebből? Hogy a törvény bűn? Semmiképen! Ellenben a bűnnel nem ismerkedtem volna meg, hacsak nem a törvény által. Hiszen a gonosz kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondotta volna: „Ne kívánjad!" A bűn azonban megragadta az alkalmat és a törvény segítségével mindenféle gonosz kívánságot támasztott bennem. Törvény nélkül halott a bűn. Én is éltem egykor törvény nélkül. Mikor azonban a parancsolat jött, a bün életre kelt, én pedig meghaltam. így kitűnt, hogy az a parancsolat, melynek életet kellett volna munkálnia, nekem halálomra lett. Mert a bűn megragadta az alkalmat és a parancsolat segítségével